Arad, 1890. december 23. – Budapest, 1969. május 16.

Értelmiségi családból származott. Apja banktisztviselő volt, az Aradi Takarékpénztár titkára. Fia az elemi és a középiskolát Aradon végezte. 1908-ban beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára, ahol az Eötvös Collegium tagjaként magyar–francia–német szakos oklevelet, majd 1913-ban bölcsészdoktori címet szerzett. Egy évig Párizsban az École Normale Supérieure hallgatója, majd hazatérését követően, 1915-től 1923-ig maga is az Eötvös Collegium tanára. Ezután 1958-ig a budapesti tudományegyetem oktatója, francia nyelvet és irodalmat adott elő. 1945 tavaszán belépett a Kereszténydemokrata Néppártba, majd részt vett a Demokrata Néppárt létrehozásában; a párt egyik vezető személyisége lett. 1945. október 7-étől pártonkívüliként a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja volt. Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokon a DNP és az FKGP megegyezése alapján a kisgazdapárt nagy-budapesti listáján indult; parlamenti képviselővé választották. 1945. december 6-án a Nemzetgyűlésben Bálint Sándorral együtt bejelentették, hogy a továbbiakban a DNP-ot képviselik. 1945 júliusában hat évre kinevezték az Országos Köznevelési Tanács elnökségi tagjává. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a DNP országos listáján újra mandátumhoz jutott. 1947. október 16-ától a párt egyik alelnöke és a végrehajtó bizottság tagja. 1949 tavaszán visszavonult a politikai élettől, a továbbiakban csak tudományos munkával foglalkozott. 1942-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1947-től 1949-ig rendes tagja, a tudományos akadémia 1949. évi átszervezésekor megfosztották tagságától (tanácsadó taggá minősítették vissza). 1989-ben rehabilitálták, ekkor visszakapta akadémiai tagságát. 1956-ban betegsége miatt nem vett részt a Demokrata Néppárt újjászervezésében. Tudományos pályáját irodalomtörténészként kezdte, majd a magyar–francia kulturális kapcsolatok históriájával foglalkozott. Jelentős nyelvészeti és nyelvművelő munkássága is. 1936-ban ő adta ki az első magyar–francia nagyszótárt. 1936-tól 1948-ig az Egyetemes Philológiai Közlöny, 1942–1943-ban a Magyarságtudomány társszerkesztője, 1939 és 1944 között a Magyar Szemle szerkesztője.