Komárom, 1895. január 8. – Budapest, 1949. február 6.

Értelmiségi család sarja, apja ügyvéd, majd bankigazgató volt.

A református elemi elvégzése után a komáromi bencés főgimnáziumban érettségizett. Beiratkozott a Királyi Magyar Tudományegyetemre, ahol magyar nyelv és irodalom- latin szakon folytatta tanulmányait. Az egyetemet az első világháború miatt félbe kellett szakítania. 1914-ben a komáromi háziezredhez besorozott katonaként az orosz fronton harcolt, ahol többször megsebesült. A háborúból betegen tért haza. A nagyváradi katonakórházban lábadozása idején írt verseit a helyi lapok közölték, majd 1918 novemberében munkatársnak kérték fel. Előbb a Nagyvárad, a Nagyváradi Napló, majd a Nagyváradi Esti Lap vezető munkatársa lett, újságírásból élt. 1920-ban a Tavasz című irodalmi lap szerkesztőségében kapott állást, a következő évben a budapesti Világ című lap munkatársa lett. Az újság 1925. évi betiltása után a Magyar Hírlap vezércikkírója. 1933-ban az Újság című laphoz szerződött. A rendszert bíráló írásai miatt a lapot több alkalommal is betiltották, ezért 1930-tól főmunkatársként alkalmazták a lap 1938-as megszüntetéséig. 1934-ben kapcsolatba került a szabadkőműves mozgalommal; a Bécsben alapított In Labore Virtus nevű páholyhoz csatlakozott. Az 1920-as évek végétől nevét főleg baloldali lapokba írt vezércikkei, politikai publicisztikái tették ismertté. Vámbéry Rusztemmal együtt a halálbüntetés eltörléséért indított politikai akció egyik szervezője. 1943-ig tizenegy regénye, három novelláskötete és öt színdarabja is megjelent. Az 1935. évi országgyűlési választásokon az Észak-Pest választókerületben a Nemzeti Radikális Párt – Országos Függetlenségi Kossuth Párt közös listáján képviselőjelölt volt a Pest megyei kerületben, de nem jutott be a törvényhozásba. Gyakran utazott Párizsba, ahol megismerkedett a korabeli művészeti és politikai irányzatokkal. A második világháború kitörésének híre is a francia fővárosban érte. Először emigrálni akart, majd végül hazatért a magyar fővárosba. 1942. július 16-án származása és politikai múltja miatt munkaszolgálatra hívták be. Előbb Vácott volt, majd a megszállt Ukrajnába vitték, Szeredina-Buda, majd Kijev térségében tizenöt hónapon keresztül dolgoztatták, ezalatt sírásó és kocsis is volt. 1943. október 30-án a kegyetlen bánásmódról hírhedt nagykátai munkaszolgálatos századhoz került. Életét úgy tudták megmenteni, hogy Csatay Lajos honvédelmi miniszter személyes közbenjárására a 9. könnyűhadosztály parancsnokságának tábori bírósága izgatás és rémhírterjesztés vádjával büntetőeljárást indított ellene. Négy hónapi szigorított fogházbüntetését a Margit körúti fogházban kellett letöltenie; 1944. januárban szabadult. Két hónappal később feleségével a nagyváradi gettóban keresett menedéket, majd 1944 júliusában a Kasztner-féle zsidómentő akció keretében a magyarországi deportálások német irányítóival kötött pénzügyi alku után Bergen-Belsenbe, majd Hannoverbe, végül 1944 decemberében Svájcba vitték. Csak 1945. júniusban tért haza Magyarországra, augusztusban bekapcsolódott a Magyar Radikális Párt tevékenységébe. Október 1-jétől átvette a Haladás című radikális pártlap szerkesztését. 1945. október 7-étől 1946 végéig a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja, a radikális párti frakció tagja, majd elnöke. Az 1945. novemberi országgyűlési választásokon pártja nem tudott mandátumot szerezni. 1945. november 17-én a párt társelnökévé választották. Cikkeivel az MKP politikájának egyik legfőbb támogatója lett. Az 1947. augusztus 31-én megrendezett országgyűlési választásokon a MRP nagy-budapesti listájáról került be a törvényhozásba, de mandátumot szerzett a Borsod-Gömör, Abaúj és Zemplén vármegyei választókerületben is. Peyer Károly mandátumáról való megfosztása után nagy-budapesti mandátumáról lemondott Halász Aladár javára, s a volt szociáldemokrata megszerzett mandátumát őrizte meg. Súlyos betegsége miatt még parlamenti megbízatása alatt elhunyt. A Bródy Sándor Társaság elnöke, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnöki tanácsa tagja volt és a Magyar Értelmiség Nemzeti Bizottságában is tevékenykedett.