A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Severoli bécsi nuncius Pálffy kancellárra hivatkozva jelentette a Szentszéknek, hogy a jozefinizmusnak köszönhetően Magyarországon az elmúlt időben évenként több mint 200 katolikus hagyta el vallását. A magyar püspökök többre becsülték ezt a számot, szerintük egész falvak tértek át a felekezetek valamelyikére. | A Helytartótanács 18 253. szám alatt elrendelte, hogy az egyházmegyék javadalmasai kötelesek vagyonuk egy részét a papnövendékek és az elaggott papok otthonai javára hagyományozni. (E tárgyban a királyi rendelet 1802. június 25-én, 6035. szám alatt kelt.) | A királyi kancellária elkészítette alternatív javaslatát az egri püspökség fölosztásáról. A király a három részre való fölosztást fogadta el: az egri püspökségből legyen kihasítva a szatmári és a kassai egyházmegye. → 1803. augusztus 5. | A Helytartótanács közölte I. Ferenc király döntését, lezárva a zirci ciszterci apátságban tartott vizsgálatot: Christoph Bonaventura Heinrichauba küldendő; Zircen legfeljebb 25 szerzetes élhet; a növendékek jöjjenek vissza Zircre, itt legyen noviciátus és teológia (ha kevés a tanár, akkor a veszprémi szemináriumba menjenek a növendékek); leszögezte, hogy az 1772. évi királyi rendelet értelmében idegen országok alattvalói nem lehetnek elöljárók Magyarországon; a jószágkormányzók született magyarok, vagy legalábbis Habsburg-alattvalók legyenek, poroszok soha; Heinrichauba nem kerülhet jövedelem sem pénzben, sem természetben. → 1803. december 9. | Severoli bécsi nuncius jelentése a vatikáni államtitkárnak. Üdvözölte a bencések, ciszterciek és premontreiek visszaállítását, de sérelmezte, hogy az uralkodó a kinevezések esetében kész tények elé állította a Szentszéket, s nem kérte ki annak véleményét. (X. Leó pápa 1514. május 5-én kiadott Supernae dispositionis kezdetű bullájában ugyanis úgy rendelkezett, hogy az egyháznagyok megválasztása a Szentszék hatáskörébe tartozik.) I. Ferenc viszont, mint Magyarország apostoli királya, főkegyúri jogánál fogva a Szentszéknél feleslegesnek tartotta a konzultálást. | I. Ferenc király rendeletével a pannonhalmi főapátságot újra a bencéseknek adta olyan kötelezettségekkel, hogy a pozsonyi, győri, komáromi, esztergomi, pápai és kőszegi gimnáziumokban tanítsanak. (A rendelkezés 1802 és 1815 között megvalósult.) | Az egri káptalan Miklóssy Ferenc káptalani helynököt és br. Fischer István őrkanonokot azzal az utasítással küldte a pozsonyi országgyűlésre, hogy beszéljék le a királyt az egri egyházmegye területének megosztásáról, de ha ez nem sikerül, legalább arra vegyék rá, hogy ne az országgyűlés intézze el a kérdést, hanem annak bezárása után közvetlenül a káptalan. A király az utóbbit nem ellenezte, de az előbbi elől mereven elzárkózott. → július 10. | I. Ferenc király Novák Krizosztomot pannonhalmi főapátnak, Schumann Teofilt pilis–pásztói apátnak, Zasio Andrást jászóvári, Harsányi Istvánt csornai prépostnak nevezte ki. | I. Ferenc király aláírta a diploma restitutionalét, amely újra életre keltette a pannonhalmi bencés főapátságot, a dömölki, a tihanyi és bakonybéli apátságokat, továbbá a ciszterciek egyesített pilis–pásztói apátságát, a jászóvári és csornai premontrei prépostságokat. (A zalavári apátságot nem kellett visszaállítani, mert az a göttweiginek volt a fiókja, s így nem került eltörlésre II. József alatt. Mindegyik rend visszakapta az eltörlés előtt birtokolt ingatlanait és ingóságait, ill. az utóbbi ellenértékét. Ennek ellenében a három rend köteles volt bekapcsolódni a lelkipásztori munkába, a számukra kijelölt gimnáziumokat fenntartani és vezetni. (A jászói premontrei prépostságot egyesítette a leleszi és a várad-előhegyi monostorokkal. A rendet kötelezte arra, hogy átvegye az ungvári, a lőcsei, a nagyváradi és a rozsnyói gimnáziumot. A csornai premontrei prépostsághoz csatolták a türjei és a jánoshidai monostorokat. A csornai premontreiek a szombathelyi és a keszthelyi gimnáziumokban kezdtek el tanítani.) | I. Ferenc király kéziratot intézett gr. Pálffy Károly József kancellárhoz: mivel az egri egyházmegye nagy kiterjedésű, és egy főpásztor nem láthatja el annak kormányzását, a kancellária tegyen javaslatot, hogyan lehetne két, avagy három egyházmegyére fölosztani az egri püspökséget. → április 9., július 10. |