A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Elhunyt Bajzáth József veszprémi megyéspüspök. A püspöki szék 1808-ig üresen állt. | A Helytartótanács 327. számú rendelete a latin szertartású plébániák szabályozásáról. (Pontosan körülhatárolta a kegyurak jogait és kötelességeit.) | I. Ferenc király diplomája, amelynek köszönhetően jogilag is megkezdhette működését Pesten a római katolikus egyház Központi Szemináriuma. | Pápán református, Késmárkon evangélikus lelkészképző intézet nyílt. | A magyar kir. kancellária javasolta a bencés és a pálos rend visszaállítását. (A pálosokkal kapcsolatban a kancellária aggályoskodott, hogy a vallásalap már nem képes a pálosok lefoglalt vagyonát visszaadni, s a még élő pálosok tanító munkára alkalmatlanok.) | József nádor jelentése I. Ferencnek Magyarország állapotáról és hangulatáról. (A 3. pontban az ifjúság nevelésének és oktatásának jobbítása érdekében néhány eltörölt szerzetesrend visszaállításának óhaját tolmácsolta.) | A Martinovics Ignác vezette összeesküvésből okulva József nádor rendeletben írta elő a szerzeteseknek, hogy tegyenek esküt, miszerint semmiféle titkos társasághoz nem tartoznak, és a jövőben sem lesznek annak tagjai. | I. Ferenc király felszólította az egri káptalant, hogy az 1802. évi pozsonyi országgyűlésre készítsenek tervet az egri egyházmegye területének megosztásáról az új püspökségek felállításának érdekében. Királyi biztosnak gr. Kollonich László kalocsai érseket nevezte ki. | Elhunyt Fába Simon esztergomi kanonok, egyházi költő. | Fengler József győri megyéspüspök a város óhajára Sopronba hívta a ferences szerzeteseket. |