A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  I. Ferenc király 197. számú rendelete kötelezővé tette a szegények ingyen temetését. | Zsolnay Dávid vikárius generális jelentést tett zirci vizitációjáról: a kolostor tagjainak száma 28. Közülük a zirci konventben 16, lelkipásztorkodásban 9, jószágkormányzó 2, nyugalomban 1. Született magyar 10, örökös tartománybeli 7, más országokból 11. A növendékek Zircen nevelését ajánlotta. Megállapította: a tilalom ellenére sok pénzt visznek ki. → 1802. július 1. | A Helytartótanács Bajzáth József veszprémi megyéspüspököt, ő pedig Zsolnay Dávid vikárius generálist megbízta a zirci ciszterci apátság belső viszonyainak vizsgálatával. (Mennyi a szerzetesek száma, milyen a nemzetiségi megoszlás, hányan lelkipásztorkodnak, van-e noviciátus és teológia Zircen, milyen nemzetiségűek az elöljárók, megtartják-e a pénzkivitel tilalmát stb.) → 1801. január 3. | A Helytartótanács engedélyezte, hogy a pesti görögök templomukba temetkezhessenek az előírásoknak megfelelő kriptákba. (A templomban 13, a templomudvarban 69 görög holttestet temettek el. 1937-ben exhumálták és a Rákoskeresztúri temetőbe helyezték át őket.) | Christoph Bonaventura, a zirci ciszterci apátság 1779–1793 közötti perjele, a német rendtagok nevében – azok megkérdezése nélkül – panaszt emelt I. Ferenc királynál a németek elnyomatása miatt, hogy így a zirci konvent magyarrá válását akadályozza. → november 25. | A király elrendelte, a Helytartótanács 18 836. szám alatt közzétette, hogy a királyi, városi és községi kegyuraságnál a lelkészi állásra pályázók közül a püspök hármat jelölhet, s a kegyúr a három jelölt közül prezentálhat. A rendelet nem vonatkozott a magánföldesurakra. A szabad királyi városok pedig nem voltak kötelesek a püspök által javasolt három fő közül választani. | A Helytartótanács 6320. számú rendelete előírta, hogy az elhagyott és kitett ún. „státus-gyermekek”-et az uralkodó vallásában kell nevelni, tekintet nélkül a befogadó vagy az örökbefogadó vallására. | Egyhangúlag pápává választották gr. Barnaba Luigi Chiaramonti bíborost, imolai püspököt, aki a VII. Pius nevet vette föl. | Meghalt gr. Batthyány József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek. (Az érseki széket 1808-ig nem töltötték be.) | Helytartótanácsi rendelet meghagyta: ha a városi pénztárak valamely felekezeti iskolát segélyeznek, ezentúl kötelesek mindegyik helybeli felekezeti tanintézetet a lakosság felekezeti arányszáma szerint segélyezni. |