Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

 Helytartótanács 3045. számú rendelete a vegyes házasságból származó gyermekek vallási neveltetése körüli vitákban a királynak tartja fönn a végső döntést; megszüntette a gyermekek elvevését abból a célból, hogy katolikus neveltetésük biztosított legyen.

A zirci ciszterci konvent tagjai I. Ferenc királytól kérték sérelmeik orvoslását. (Heinrichau elnyomja Zircet, még perjelt sem választhat, a regula tiltása ellenére a magyarok ki vannak zárva a gazdaság irányításából és a magasabb állásokból.) → szeptember 23.

A Helytartótanács 2159. szám alatt elrendelte, hogy ahol római katolikusok és protestánsok vegyesen laknak, az előbbiek ünnepein az utóbbiaknak csak a zajos és az ünnepet zavaró munkától kell tartózkodnia. A tisztán protestáns helységek lakosai semmiféle munkában nem zavarhatók.

Az 1791:XXXVIII. törvénycikk A zsidókról: „Magyarországon és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsőjétől voltak, megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek.”

Az 1791:LXX. törvénycikk Azon külföldiekről, kik az országban egyházi javadalmakat tényleg bírnak A javadalom elfoglalása előtt az ilyen nagyjavadalmasok 1000 aranyat kötelesek az ország pénztárába befizetni, a kisebb javadalmasok 200 aranyat, valamint esküt kell tenniük az országgyűlés és a király színe előtt.

Az 1791:LXXVII. törvénycikke A görög nem egyesült vallásúakról (De Graeci ritus non unitis) az ortodox keleti egyházat bevett vallásnak ismerte el. Erdélyben továbbra is tűrt vallás maradt.

A pesti görög ortodox egyházközségben ez alatt a 138 év alatt 1015 keresztelés, 1501 temetés és 327 házasságkötés történt.

A katolikus püspökök kérték I. Ferencet, hogy törölje el azt az 1783. évi rendeletet, amely az egyházi ügyeket a világi hatóságok elé utalta, s a püspököknek alig volt több joguk, mint papot szentelni és bérmálni. Joghatóságukat az ún. Commissio ecclesiastica örökölte.

I. Ferenc király rendelete értelmében katolikusok és ortodoxok (görögkeletiek) csak katolikus lelkész előtt köthetnek érvényes házasságot.

I. Ferenc király szentesítette az augusztus 21-i erdélyi országgyűlés törvényeit.