A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Pozsonyban az országgyűlés heves viták után elfogadta a vallásügyekre vonatkozó módosított törvényjavaslatot. | II. Lipót király a szerbek számára megalapította az Illyr Kancelláriát. → 1792. június 26. | Miután a magyar kancellária megvitatta a gr. Kollonich László kalocsai érsek által készített memorandumot, az államtanács, az udvari konferencia s végül a király megerősítésében a vallásügyekről intézkedő törvényjavaslat módosított formában az országgyűlés elé került. A módosítás nem kedvezett a katolikusoknak, mert a rezolúciónak csupán néhány határozatát változtatta meg: az aposztáziánál minden egyes esetben még jelentést kíván tétetni az uralkodóhoz, de a büntetés kiszabását nem ajánlotta, ezt csak azon protestáns lelkészekre vonatkoztatta, akik valakit átcsábítottak magukhoz; a vegyes házasság is a régiben maradt, azzal a hozzátoldással, hogy a katolikus papok ez elé nem gördíthetnek akadályt. | Szentmiklósi Timótheus református lelkész Győrött kiadta a maga és mások prédikációiból összeállított Katedrai Gyűjtemény, vagy: Különb-különbféle prédikációk című művét. | Giombattista Caprara bécsi nuncius véleménye szerint II. Lipót a protestánsok zaklatásától tart, ez magyarázza november 7-i vallásügyi leiratát. | A Kolozsvárott összeült erdélyi országgyűlésen Joan Bob fogarasi görög katolikus és Gerasim Adamović ortodox püspök a román nép nevében közös emlékiratot intézett II. Lipót királyhoz, amelyben az ortodoxok szabad vallásgyakorlatának kimondásáért, valamint a román nép negyedik nemzetként való elismeréséért folyamodtak. (Az emlékirat eredménye lett az 1791:LXVI. törvénycikk, amely az ortodoxoknak szabad vallásgyakorlatot biztosít, bár az ortodox vallást nem vette föl a négy bevett vallás mellé ötödiknek.) | Megjelent Abaffy Ferenc anonim röpirata: Declaratio Statuum catholicorum. (A kalocsai érsek által november 30-án tartott értekezleten meg nem jelent katolikusok nevében törvénytelennek nevezte az értekezlet szembehelyezkedését a király döntésével.) | A gr. Kollonich László kalocsai érsek irányításával november 30-án megfogalmazott memorandumot egy 24 tagból álló küldöttség a király elé terjesztette, aki azt kiadta véleményezésre a magyar kancelláriának. → december 14., 1791. január 15. | Harminchárom növendékkel megnyílt a szombathelyi római katolikus szeminárium. | Gr. Kollonich László kalocsai érsek hívására az országgyűlés katolikus (egyházi és világi) követeinek egy része értekezletet tartott Pozsonyban, és feliratban kérte a királyt, hogy november 7-i vallásügyi döntését változtassa meg. („1. Az áttérést büntetendő cselekménynek kell nyilvánítani. 2. A vegyes házasságból származó gyermekeket kivétel nélkül róm. kath. vallásban kell nevelni. 3. Az evangelikusok házassági ügyeit a szent szék bírálja meg. 4. Az evangeliumi vallás ne nyilváníttassék bevett vallásnak, mert különben a katholikus vallással egyrangú lenne, s a királyra is lealázó, ha Ő felsége az evangelikus vallás fejének mondja magát.”) → december 3. |