A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Heti kilencre emelkedik a Malév moszkvai járatainak száma. | Rendeletben szabályozzák a magyar légtér légi közlekedés céljára történő kijelölését. | Átadják a forgalomnak az M1-es autópályához kapcsolódó M15-ös gyorsforgalmi utat. Az autósoknak a rajkai határátkelőhely és Levél község közötti 13,7 km-es autóúton nem kell autópályadíjat fizetniük. | „Nem lehet pontosan tudni, hány benzinkút üzemel Magyarországon. A legnagyobb olajcégek az Agip, Aral, Avanti, BP, Esso, Jet, Mol, OMV, Shell, Total és Tamoil. Ausztria kivételével már valamennyi környező országban működik MOL-kút. … A szakértők szerint az emberek úgy viszonyulnak a benzinkúthoz, mint a buszmegállóhoz: legyen a közelben, de isten mentsen attól, hogy éppen a házuk elé telepítsék” – írja a Népszabadság. | Megnyílik a felújított drávaszabolcsi határátkelőhely. | Hat hónap haladékot adnak az M1-es autópálya Győr és Hegyeshalom közti szakaszát üzemeltető Első Magyar Koncessziós Autópálya Rt. (Elmka) gazdasági helyzetének megszilárdítására a cég hitelezői. | A Mahart Rt. eladja a Sió és a Kapos tengeri hajóit. | Átadják az M5-ös autópálya Kecskemét és Kiskunfélegyháza közötti szakaszát. A 23 km-es úton minimum 450, maximum 1670 Ft-ot kell fizetni. Az útszakasz több mint 30 milliárd Ft-ba került. | „Magyarországon ma háromszor annyi új kétkerekű talál gazdára, mint az évtized közepén, ám a mennyiség látványos felfutása a minőség romlásával párhuzamosan – sőt jórészt következményeként” – zajlik – írja a Heti Világgazdaság. Hamarosan begyűrűzik Magyarországra a túrabicikli és a mountain bike erényeit egyesítő, kényelmes trekking bike divatja. | London Gatwick repülőtérre a Malév új járatot indít. A Malév járatai már naponta háromszor közlekednek London–Budapest között. |