Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

A Szabolcs Volán Közlekedési Rt. Nyíregyházán jelképesen átadja az utasoknak azt a két korszerű, légkondicionált autóbuszt, amelyek április 1-jétől a Budapest–Nyíregyháza között közlekedő InterCity-vonatok útvonalát hosszabbítják meg Nyíregyháza–Nagykálló–Nyírbátor–Mátészalka–Fehérgyarmat–Tiszabecs útvonalon. Az InterCity-vonatokhoz igazodó új autóbuszjárat a Szatmárban élőknek lehetővé teszi, hogy egy nap alatt eljuthassanak Budapestre és vissza.

Záhony és Szknyilov között teljesen leállt a Ro-La vonatok forgalma, így a MÁV FÁK-országokba irányuló – a társaság forgalmának 19,1%-át kitevő – szállítás veszélybe került – közli a Napi Gazdaság. A MÁV térítés ellenében mozdonyokat bocsát az ukrán vasút rendelkezésére az árutovábbítási problémák megoldására.

A gazdasági kabinet sínbuszok vásárlásáról dönt. A MÁV Rt.-nek 2000-ig csaknem hatvan új sínbuszra lesz szüksége a mellékvonali személyszállítási igények kielégítéséhez. 2010-ig a mellékvonalak gazdaságos üzemeltetéséhez összesen 110 új sínbuszt kellene szolgálatba állítani.

Rendeletet adnak ki az országos közutak kezeléséről. Ebben meghatározzák azokat a feladatokat, melyek teljesítését a „biztonságos és kulturált közlekedés érdekében” a társadalom elvár az országos közúthálózat kezelőitől.

A Népszabadság ismerteti a Közlekedéstudományi Intézet Rt.-nek a magyarországi közlekedési szokásokat értékelő, közelmúltban elkészült vizsgálatát. „Az autó nálunk fontosabb a mosdásnál is. Járműveinkre költjük a legtöbbet. Az autó különleges szerepet tölt be a családi gazdálkodásban: a budapesti háztartások nettó jövedelmük 26 százalékát költik közlekedési kiadásokra, s ennek háromnegye­dét a személygépkocsik fenntartására és üzemeltetésére fordítják. A családi jármű nem csupán egy a sok tartós fogyasztási cikk közül. Erre utal az is, hogy a rendszeres benzinár-emelkedések következtében az autósok inkább egyéb kiadásaikról mondanak le.”

A magyar vasút korszerűsítésére összesen mintegy 220 millió ECU hitelhez jut a MÁV Rt. az Európai Beruházási Banktól, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól, Phare-segélyből és költségvetési forrásból. 60 millió ECU-t a MÁV európai törzshálózatához tartozó, mintegy 300 km hosszú vonal felújítására, 40 millió ECU-t az utasok és a fuvaroztatók kiszolgálásának javítására fordítanak.

Új környezetvédelmi igazolólapokat vezetnek be. A régi típusú zöldkártyákat a szakszervizek május végéig felhasználhatják.

Villamos mozdonyok továbbítják a vonatokat a Felsőzsolca–Hidasnémeti–országhatár közötti, 60 km hosszú vasútvonalon. Átadásával feleslegessé vált az európai észak–dél irányú vasúti szállítási folyosó villamosítása. A beruházás évente 33 millió Ft-os megtakarítást eredményez a vasútnak. Az átadott új vonalszakasszal a MÁV Rt. 7 394 km-es hálózatán 2 267 km-re nő a villamosított szakaszok hossza.