A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
Bejelentik, hogy 1998-tól Győrben évi 30 ezer Audi személyautót fognak összeszerelni. „…a magyar közlekedéspolitika a következő négy, egyenrangú stratégiai irányt fogalmazza meg: 1. az Európai Unióba integrálódás elősegítése, 2. a szomszédos országokkal az együttműködés feltételeinek és az ország kiegyensúlyozottabb térségi fejlődésének elősegítése, 3. az emberi élet és környezet védelme, 4. a hatékony, piackonform közlekedésszabályozás” – jelenti be a parlamentben a közlekedési miniszter. A kormány jóváhagyja az M3-as autópálya Budapest–Polgár közötti szakaszának építési ütemére vonatkozó javaslatot. Kerékpáros-tüntetés a fővárosban a tömegközlekedés fejlesztéséért. Az Arab-öbölben tengeri kőolajkutatásra nyer koncessziós jogot a Mol Rt. A Napsugár Légitársaság és a Fővárosi Temetkezési Intézet Rt. új szolgáltatása: a légi temetés. Magyarország és Szlovákia megállapodást ír alá a közös államhatáron (Rusovce és Rajka között) egy autópálya-átkelőhely létesítéséről és megépítéséről. Az Európa Tanács közgyűlése Strasbourgban meghallgatja a magyar közlekedési minisztert, mint a CEMT elnökét, a kormányközi szervezet tevékenységéről. Megkezdődik a záhonyi Tisza-híd átépítése. Budapesten három közlekedési szakszervezet megalakítja a Közlekedési Szakszervezetek Országos Szövetségét. |