A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A katolikus püspöki kar közös pásztorlevélben lépett föl az egyházi iskolák védelmében. Záró utasítása értelmében május 16-án, pünkösdkor olvasták föl a vasárnapi szentmisék alkalmával. Ugyanezt megismételte május 23-án és 29-én. | Törökszentmiklóson a Nagykunság Mária-ünnepén Mindszenty József bíboros érsek 22 ezer hívő előtt mutatott be szentmisét. | Közzétették a létrehozandó Magyar Dolgozók Pártja programtervezetét, amely követelte az iskolák államosítását, egyidejűleg garantálta a papnevelő iskolák egyházi jellegét és az egyház hitoktatási jogát. | Mindszenty József bíboros érsek 3800/1948. számú utasítása megtiltotta a katolikus tanítóknak, hogy olyan gyűléseken vagy tevékenységben vegyenek részt, amely az egyház jogait sérti. | Rákosi Mátyás levélben fordult Czapik Gyula egri érsekhez. (Miután az evangélikus és református egyház állást foglalt a köztársaság mellett, a helyzet normalizálódásához elengedhetetlen volna egy hasonló nyilatkozat a római katolikus egyház részéről is.) | A Magyar Kommunista Párt Politikai Bizottsága határozatot hozott az iskolákat államosító törvény tervezetéről. (A törvénynek tartalmaznia kell, hogy az összes pedagógust alkalmazza az állam, s hogy a régi történelmi múltú iskolák esetében különleges eljárást állapít meg. A református és evangélikus egyházat nagyobb juttatásban kell részesíteni azzal az indoklással, hogy kevesebb földet kaptak.) → május 13. | Mindszenty József bíboros érsek fölszentelte a budapesti Központi Papnevelő Intézet restaurált épületét; megünnepelték a Központi Szeminárium fennállásának 300. évfordulóját. | Az Annunciáta-nővérek szombathelyi rendházából hat nővér indult Brazíliába Parabelem lepratelepére, hogy segítsék az ott dolgozó négy magyar nővértársuk munkáját. | Az evangélikus egyház több vezetője – br. Radvánszky Albert, Kuthy Dezső és Reök Iván – megjelent Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternél, hogy megbeszéljék, milyen módon lehetne felhasználni az evangélikus egyház iskoláiban az állami tankönyveket. | A református egyház Zsinati Tanácsa ülést tartott. A Tanács deklarációt fogadott el a magyar államhoz való viszonyáról. (Főbb megállapításai: elismerte a Magyar Köztársaságot, a nagybirtokrendszer megszüntetését, a teljes vallásegyenlőség megvalósítása felé tett lépéseket, az újjáépítési munka eredményeit, s hangsúlyozta, hogy kész a tárgyalásokra.) Ez a deklaráció lett az elvi-teológiai alapja az állammal kötött egyezménynek. → október 7. Az ülésen Ravasz László dunamelléki református püspök lemondott a Zsinat lelkészi elnöki tisztéről. Ugyanezen nap levelet írt Bereczky Albertnek, melyben közölte lemondási szándékát püspöki tisztéről, s hogy méltó utódjának a címzettet tartaná. → május 11. |