A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A református Egyetemes Konvent ülése állást foglalt számos tanügyi kérdésben. (Minden erejével igyekszik megőrizni az elődök alkotásait, megtartani és fejleszteni iskoláit.) Az ülés első napján Ravasz László bejelentette: lemond a konvent elnöki tisztéről. → április 30. | Mária-ünnepségek Gyulán 37 község részvételével. Mindszenty bíboros érsek mondott beszédet, Grősz József kalocsai érsek vezette az eucharisztikus körmenetet. | A Belügyminisztérium betiltotta br. Apor Vilmos győri püspök április 23–24-re tervezett ünnepélyes újratemetését a helyreállított székesegyházba. → 1986. május 23. | Az evangélikus egyház egyetemes presbitériuma fölhatalmazta az egyházelnökséget, hogy az állammal való tanácskozások lebonyolítására alkalmilag adhasson megbízást. | Az evangélikus egyház egyetemes elnökségi értekezletén Kapi Béla rangidős püspök lemondott az egyházegyetem lelkészelnöki tisztéről. Posztját ideiglenes Ordass Lajos bányakerületi püspök vette át. | Ordass Lajos és Szabó József evangélikus püspökök, valamint Vladár Gábor bányakerületi felügyelő látogatást tett Rákosi Mátyásnál. (Rákosi sürgette az egyházi vezetés őrségváltását, támogatólag említette Mihályfi Ernőt, Darvas Józsefet és Olt Károlyt.) | A sátoraljaújhelyi Mária-nap megtartásával megkezdődtek a tavaszi és nyári országos Mária-ünnepségek. | A Független Kisgazdapárt Országos Nagyválasztmányán Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter hosszú beszédben foglalkozott az állam és az egyház viszonyával, elvi szinten állást foglalt a világi iskoláztatás mellett. | Az MKP Politikai Bizottsága döntése szerint a püspökökkel való tárgyalásokon „támadásba kell átmenni azzal kapcsolatban, hogy ők a tárgyalásokat lényegében további demokráciaellenes működésre használják fel. Különösen sérelmezni kell Mindszenty kommunistaellenes intézkedéseit.” | Ravasz László református püspök megbeszélést folytatott Rákosi Mátyással. Rákosi burkoltan megfenyegette a püspököt, célozván arra, hogy Túróczy Zoltán evangélikus püspököt kisebb hibákért 10 évi szabadságvesztésre ítélték. |