A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult az Országos Ortodox Izraelita Árvaház Egyesület. Elnöke: Klein József vezérigazgató. | Turóczy Zoltán püspök – belső szolgálatra korlátozva – átvette a tiszai evangélikus egyházkerület püspöki hivatalának vezetését. | Megalakult a „Lömáán Cion” Cionista Munkaközösség. Célja: a magyarországi zsidóság egységének megteremtése. | A magyar zsidóság talpraállítására megalakult az Önállósító Hitelszövetkezet. | Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt budapesti funkcionáriusainak értekezletén bejelentette, hogy a klerikális reakcióval az év végéig végezni kell. | Ravasz László református püspök körlevélben szólt „a magyarországi református gyülekezetekhez, 1848–49 százados évfordulóján”. (A szabadságharc három nagy alakjának Kossuthot, Petőfit és Görgeyt minősítette.) | Az állami ünnepek (munkaszüneti napok) sorából törölték a Szeplőtelen Fogantatás (december 8.) napját. | Beresztóczy Miklós, a VKM I. ügyosztályának vezetője felmentését kérte. Helyére Boér Miklós esztergomi főegyházmegyés papot nevezték ki. (Boér 1948 őszén mondott le.) | A belügyminiszter betiltotta a mariaviták működését Magyarországon. → 1956. október 17. | Újjáalakult az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Elnök: Szemere Samu, a Magyar Tudományos Akadémia tagja; titkár: Scheiber Sándor. |