A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Mindszenty József bíboros a Boldogasszony-év keretében a budavári Nagyboldogasszony-templomban megnyitotta a fővárosi hívek búcsújárását a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomokba. | A Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetsége országos közgyűlésén Elnöki Tanácsot hozott létre az országos elöljáróság tagjaiból, a kerületi missziósbizottságok elnökeiből és titkáraiból. E testület irányítja a közösség életét a két közgyűlés között. | Miután egy szovjet katonai autó elgázolta, a munkácsi kórházban bérgyilkos ciánkálija végzett Romzsa Tivadarral, a munkácsi egyházmegye apostoli kormányzójával, aki 1944-ben megtagadta, hogy kérje Kárpátaljának a Szovjetunióhoz való csatolását. (A hivatalos orvosi jelentés agyvérzésben jelölte meg a halál okát.) | A 120 000/1947. II. számú VKM rendelet elismerte a Metodista Egyház működését Magyarországon. | A magyar zsidóság Uj Élet című hetilapja fölsorolta azt a 93 kongresszusi és status quo ante szervezetű izraelita hitközséget, amelyek a zsidóüldözések folytán elnéptelenedtek (31), illetve ahová oly csekély számban tértek vissza, hogy azok 1945 után újból hitközséggé nem alakulhattak. | Mindszenty József bíboros érsek a miniszterelnöknek írt levelében tiltakozott a lelkiismereti szabadságon esett sorozatos sérelmek miatt. (Az Új Ember november 9-i száma közölte a levelet, amiért a kormány egy hónapra betiltotta a hetilapot.) | Csehszlovákiához csatolták a győri egyházmegye területén fekvő Dunacsún, Horvátújfalu és Oroszvár községeket. A győri megyéspüspök a dunacsúni plébánost a három község püspöki biztosává nevezte ki. | Az esztergomi főegyházmegye megünnepelte alapítója és védőszentje, Szent Adalbert püspök halálának 950. évfordulóját. A jubileumi ünnepségekre Budapestről Esztergomba érkezett a Szent Jobb, s így közel ezer év után Szent István király jobbja és Szent Adalbert keresztelő jobbja (Istvánt Szent Adalbert keresztelte meg Esztergomban) újra találkoztak. | Kunszery Gyula a parlamentben a belügyminiszterhez interpellált Prohászka Ottokár szobrának ledöntése miatt. → 1984. május 24. | A római katolikus egyházközségek országos értekezletén határozatot fogadtak el a katolikus egyetem létrehozásáról, amely Szent Istvánról kapta volna a nevét. |