A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
A miniszterelnök parlamenti beszédében kijelentette: „A kormányzat minden igyekezetével arra törekszik, hogy az Egyházzal a jó viszonyt tökéletesen helyreállítsa s a felmerült kérdéseket rendezze.” A piaristák általános rendfőnökének október 1-jén kelt határozata alapján Sík Sándor átvette a Kegyes Tanítórend magyar rendtartományának vezetését. A Boldogasszony-év rendezvénysorozat csúcspontjaként az ország minden részéből érkezett egybegyűltek előtt Budapesten megtartották a Nemzeti Mária-kongresszust. Katolikus püspökkari pásztorlevél a felvidéki magyarok és a magyarországi németek deportálásáról. Az Új Ember közölte Mindszenty bíboros kiáltványát, amelyben a világ közvéleménye elé tárta a szlovákiai magyarság tragikus helyzetét. Az esztergomi egyházközségek központi tanácsa a Szent István Tudományegyetem kibővítését javasolta. (Esztergomban legyen kihelyezett orvosi fakultás.) → október 7. Az Országos Zsidó Helyreállítási Alap központi irodája megkezdte működését. Csornán megnyitották az új katolikus gimnázium első osztályát, amelynek vezetését a csornai premontrei prépostság vállalta. A párizsi békeszerződés érvénybelépése előtt két nappal a Magyar Kurir közölte az „illetékes egyházi hely”(ezen Esztergom, pontosabban Mindszenty bíboros értendő) nyilatkozatát: a nemzeti önállóság visszanyerésének alkalmából, a békeszerződés okmányainak elhelyezéséről szóló hivatalos híradás után megkondulnak az ország harangjai. Kapi Béla rangidős evangélikus püspök Dinnyés Lajos miniszterelnöknél levélben tiltakozott az országgyűlési választásoknál tapasztalt visszaélések miatt. |