Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Mindszenty József bíboros érsek Szombathelyen fölszentelte az újjáépített székesegyházat.

Az Új Ember három pap, Szittyai Dénes római katolikus bakonykúti lelkész, Sebella István nyírbéltelki és Végseő György pátyodi görög katolikus lelkészek nyilatkozatát tette közzé, miszerint mindhármukat tudtuk és beleegyezésük nélkül vették föl a Magyar Kommunista Párt, illetve a Szociáldemokrata Párt képviselőjelöltjeinek listájára.

Az Országos Református Szabad Tanács megtartotta harmadik, egyben utolsó ülését. Az egyház reformálásának teológiai alapjaival, az evangelizáció alapkérdéseivel, a keresztyénség és a marxizmus viszonyával foglalkozott.

Mindszenty József bíboros érsek a püspöki kar jelenlétében Esztergomban megnyitotta a Boldogasszony-évet. Ezt követően a fővárosban, Csongrádon, Szombathelyen és Egerben rendeztek országos Mária-kongresszust. (Bezárása 1948. augusztus 15.)

Mindszenty József bíboros érsek levélben tiltakozott Dinnyés Lajos miniszterelnöknél a választói névjegyzék összeállítása során elkövetett törvénytelenségek miatt: a hívek jelentékeny részét kizárták a választói jog gyakorlásából.

Barankovics István, a Demokrata Néppárt főtitkára Győrben történelmi jelentőségű programbeszédet mondott.

Mindszenty József bíboros érsek a püspöki kar nevében kiadott pásztorlevélben tiltakozott a magyarországi svábság kitelepítése ellen.

Megjelent a szombathelyi egyházmegye latin nyelvű névtára. 127 plébánia, 33 lelkészség, 7 kihelyezett káplánság keretében 254 pap végezte 400 ezer hívő lelki gondozását. A papnövendékek száma: 30.

Kihirdették az 1947:XXI. törvénycikket A levéltárügy rendezéséről. Az iratanyag kezelésére a vallásfelekezetek saját hatáskörükben állapítják meg levéltáraik ügyviteli szabályzatát, amit be kell mutatniuk a VKM-nek.

Az Actio Catholica felhívást tett közzé: az egyház Szent István napján templomi szertartás keretében megáldja a munkaeszközöket. (E bejelentést a marxista sajtó úgy értelmezte, hogy a katolikus egyház állást foglalt a hároméves terv mellett. Ezért a Magyar Kurir augusztus 7-i száma leszögezte: „Az Egyház közel áll munkás híveihez, de minden egyházi megáldás távol áll minden politikai párttól, tervtől és megnyilatkozástól.”)