A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Székesfehérvárott országos megemlékezést tartottak Prohászka Ottokár püspök halálának 20. évfordulóján az emlékére épített templomban. | Mindszenty József bíboros érsek pásztorlevelet adott ki a hitoktatás védelmében. | A katolikus püspöki kar minden tagjának aláírásával ellátott levélben közölte Nagy Ferenc miniszterelnökkel, hogy a kormány vegye le a napirendről a fakultatív vallásoktatás bevezetését, különben az egyház el van szánva a további ellenállásra. | Hamvas Endre csanádi püspök levélben kérte Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztertől az internált szegedi fiatalok szabadon bocsátását és tanulmányaik folytatásának lehetővé tételét. | A budapest–budai református egyházközség presbitériuma – hasonlóan az ország többi presbitériumához – állást foglalt a fakultatív vallásoktatás bevezetésének terve ellen. | A katolikus püspökkari konferencia két pap-politikust marasztalt el: Balogh István államtitkárt és Varga Bélát, a nemzetgyűlés elnökét, mert nem léptek föl a püspökök intenciói szerint a fakultatív hitoktatás ellen. | A Magyar Evangélikus Egyház püspökei körlevélben tiltakoztak a kötelező vallásoktatás eltörlése és a fakultatív vallásoktatás tervezete ellen. | Az Országos Református Szabad Tanács második ülésén nemzeti bűnbánatot hirdetett meg „a kisebb protestáns egyházak és közösségek irányában tanúsított szeretetlen és elzárkózó magatartásáért”. → augusztus 19–21. | 250 fős, csepeli munkásokból álló küldöttség tiltakozott a miniszterelnöknél a fakultatív hitoktatás terve ellen. | Mindszenty József esztergomi és Grősz József kalocsai érsekek vezetésével Győrben megrendezték a könnyező Szűzanya kegykép 250 éves évfordulójának jubileumi főünnepségét. Mindszenty József bíboros érsek beszédében kifejtette, miért ragaszkodik az egyház a kötelező hitoktatáshoz. |