A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapest 97 templomában 155 missziós atya népmissziókat tartott. 180 600 felnőtt és több mint 100 ezer iskolás végzett szent gyónást. Sokan kérték házasságuk rendezését. | Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát Amerikába utazott, hogy az ottani bencéseket vizitálja. Útjáról nem tért haza. | A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Kara a miniszterelnöknél levélben tiltakozott a fakultatív hitoktatás bevezetésének terve ellen. | Szegeden az egyetemi és középiskolás diákok tüntettek a fakultatív hitoktatás bevezetése ellen. A rendőrség civil csoportok segítségével brutálisan szétverte őket, számos diákot letartóztatott. → április 2. | A Magyar Kurir közölte a katolikus hírmagyarázó nyilatkozatát arról, hogy mit tett a magyar katolikus papság az üldözött zsidókért. | A Tiszántúli Református Egyházkerület Tanácsa az egyházkerületi közgyűlés nevében ünnepélyesen tiltakozott minden olyan törekvés ellen, amely „a keresztyén nevelés és oktatás körét és lehetőségeit szűkíteni akarná”. | Ortutay Gyula lett az új vallás- és közoktatásügyi miniszter. (Tisztét 1950. február 24-ig viselte.) | Budapesten, havi két alkalommal megjelent a magyarországi unitáriusok lapja, az Unitárius Élet. | Lemondott Keresztury Dezső vallás- és közoktatásügyi miniszter. | A katolikus püspöki kar pásztorlevele elutasította a fakultatív hitoktatás tervezett bevezetését. |