A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az év végi összesítés szerint a Magyar Szent Kereszt Egyesületnek 7301 nyilvántartott tagja volt, közülük 5646 budapesti, 1655 vidéki. A tagok közül mindössze 615 jelentkezett, a többi tag felkutatása megkezdődött. | Szilveszter estéjén Mindszenty József hercegprímás rádiószózatot intézett a magyar nemzethez. — Ugyanekkor levelet intézett Tildy Zoltánhoz és Varga Bélához, amelyben tiltakozott az államforma megváltoztatásának terve ellen. | A magyar kormányhoz a zsidóság erkölcsi és anyagi jóvátétele és kártalanítása érdekében tett előterjesztés szerint a deportálásból visszatért, illetve életben maradt a jelenlegi határokra vonatkoztatva 53 ezer, az elcsatolt területekre vonatkoztatva 56 500, összesen 109 500 fő. A budapesti gettóban vagy családoknál életben maradt 129 ezer személy. Az összes túlélő tehát 238 500 fő. | A csepeli plébániatemplomban Mindszenty József hercegprímás XIII. Leó pápa keresztényszociális tanítását és XI. Pius pápa hivatásrendi korporációs eszméit ajánlotta a népi demokráciával szemben igazságos alternatívaként, mert az kizárja az osztályharcot. | A katolikus püspöki kar konferenciája Mindszenty József hercegprímás kezdeményezésére az államforma feletti döntés elhalasztása mellett foglalt állást. Ugyanekkor a hercegprímás előadta, hogy a miniszterelnök novemberben kérte a diplomáciai kapcsolatok visszaállítását a Vatikánnal. | Beöltözött és a zirci apát kezébe fogadalmat tett a Ciszterci Rendi Nővérek szerzet első nyolc tagja. | Az Ökumenikus Újjáépítési Osztály kérdőívei alapján Pap László összefoglaló jelentést készített a magyarországi egyházak helyzetéről. (A jelentés a református, az evangélikus, a szerb ortodox, az unitárius, a baptista és a metodista egyház helyzetére tért ki.) | XII. Pius pápa Rómában magánkihallgatáson fogadta Mindszenty József esztergomi érseket. | Mindszenty József esztergomi érsek a budapesti angol katonai misszió repülőgépén Rómába utazott a győri és a veszprémi püspöki szék betöltése ügyében. Az Örök Városban három hetet tartózkodott. | Az evangélikus püspökök az egyetemes felügyelő vezetésével, valamint Rásó Lajos főügyész, Vargha Sándor főtitkár, továbbá Bereczky Albert államtitkár fölkeresték az igazságügy-minisztert és Túróczy Zoltán püspök perének törlését kérték. → 1946. február 25. |