A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Beiktatták Mindszenty Józsefet az esztergomi érseki székbe. | A magyar hadseregben 14 katolikus és 14 protestáns tábori lelkészi állást létesítettek. | Megjelent az esztergomi főegyházmegye előimádkozó könyve (Praeorator). | Czapik Gyula egri érsek a kultuszminiszternél tiltakozott a nemzeti bizottságoknak a tanulóifjúság politizálására irányuló törekvései ellen. (Hasonló tiltakozást fogalmazott meg Mindszenty József hercegprímás is 1945. október 10-én.) | Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar elnöke A magyar iskola is adja meg Istennek, ami az Istené! címmel a katolikus magyar iskolák védelmében cikket jelentett meg az Új Emberben. | Bánáss László veszprémi apostoli kormányzó egyházjogilag megalapította a Ciszterci Rendi Nővérek nagyesztergári Regina Mundi monostorát. → december 16. | Barankovics István újságíró, a Demokrata Néppárt főtitkára a fővárosi községi választási beszédében részletesen kifejtette a kereszténydemokrácia hazai értelmezését. | Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek táviratban köszönte meg Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök gratulációját: „Az ország első közjogi méltósága hazája rendelkezésére áll” – írta. | XII. Pius pápa értesítette döntéséről az állami szerveket, hogy Mindszenty József veszprémi megyéspüspököt esztergomi érsekké, Magyarország hercegprímásává nevezte ki. A kinevezési bulla kelte: 1945. október 2. | Kihirdették az 1945:VIII. törvénycikket A nemzetgyűlési választásokról. 5. §: a választójogból kizárta azt, aki az 529/1945. ME számú rendeletben fölsorolt szervezetben tisztségviselő volt. (A fölsoroltak között szerepelt az Egyházközségi Munkásszakosztályok [EMSZO] és a Magyar Keresztény Nemzeti Liga.) |