A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A református püspökök pásztorlevelükben hálájukat fejezték ki az egyházi élet szabad gyakorlásáért. | XII. Pius pápa államtitkársága értesítette Grősz József kalocsai érseket, hogy Mindszenty József veszprémi püspököt esztergomi érsekké, Bánáss László debreceni plébánost veszprémi apostoli kormányzónak nevezte ki. | XII. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta P. Nagy Töhötöm jezsuita atyát, a KALOT mozgalom vezetőjét. Többek között az új esztergomi érsek kinevezéséről is beszéltek. | A Kanadában élő 75–100 ezer magyar hamiltoni konferenciáján létrehozta az Egységes Kanadai Magyar Segély Bizottságot Torontó központtal. | Az Actio Catholica Országos Elnöksége a Nemzeti Újság örököseként Új Ember címmel hetilapot indított. Első száma 8 oldalon, 25 ezer példányban jelent meg. Felelős szerkesztője Pénzes Balduin bencés tanár. | A miniszterelnök 6650/1945. számú rendelete előírta a 8 osztályos általános iskola szervezését, amelynek teljesítése komoly gondot okozott az iskolafenntartó felekezeteknek. | A Magyar Kegyes Tanítórend650 ezer pengőt kapott az Újjáépítési Közmunkaváltság Alapból budapesti rendházának és iskolájának helyreállítására. | Szlovákia magyarlakta területeiről 86 magyar papot kiutasítottak, 21 ellen eljárást indítottak. | A 250 105/1945–VI. 3. számú belügyminiszteri rendelet engedélyezte az 1944 őszén létrehozott Magyarországi Szabadegyházak Szövetsége működését. (Ekkor baptista, metodista, adventista, ókatolikus, Keresztyén Testvérgyülekezetek, Üdvhadsereg és a Krisztushívő zsidók gyülekezetei voltak a tagjai.) | A VKM 22 264/1945. számú rendelete helyreállította az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet Igazgatótanácsát. Társelnöke: Szemere Samu tanügyi főtanácsos, nyugdíjas tanítóképző intézeti tanár. |