A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Letartóztatták Túróczy Zoltánt, a tiszai evangélikus egyházkerület püspökét. → június 25. | Az evangélikus és a református egyház vezetői közös memorandumban fordultak a miniszterelnökhöz, rámutatva, hogy mind az új magyar állam, mind az egyházak közös érdeke a demokratikus államrend fölépítése, s ebben a két fél kapcsolatát, egymáshoz való viszonyát tisztázni kell. | A háború utáni első katolikus püspökkari konferencián a püspökök közös pásztorlevelet fogadtak el, amely az erkölcsi romok eltakarításáról, a földreformról, a hadifoglyokról, az evangéliumi demokráciáról, a papság és a hívek hősi helytállásáról szólt. | Mauthausen felé Simbach falunál amerikai csapatok kiszabadították Berki Feriz, Popovics Iván és Füzessy Miklós ortodox (görögkeleti) lelkészeket. | Ideiglenes unitárius egyházi képviselőtanács alakult. Tagjai között találjuk ifj. Bartók Bélát, Supka Gézát és Malasics Gézát. | Megalakult a Magyar Nemzeti Mariavita Ókatolikus Egyház. → november 11., 1946. szeptember 14., 1947. december 31. | A Magyarországi Ökumenikus Bizottság ünnepi nyilatkozatot adott ki, amelyben bűnbánatot gyakorol, megvallja az egyházak mulasztását és reménységgel tekint a várható átalakulások elé. | Folba János tábori ordináriusi kinevezését a Szentszéktől kapott rendkívüli fölhatalmazás alapján Grősz József kalocsai érsek is megerősítette. | Dachau fölszabadításakor a koncentrációs táborból kiszabadult Benkő István római katolikus hitoktató, EMSZO titkár, Coman András görög katolikus lelkész, Kizdobranszki Milán keleti ortodox lelkész, Novák György kapucinus pap, őrgr. Pallavicini György római katolikus teológus, Roszoba Tamás ortodox lelkész, Schmalczl János római katolikus plébános, Szivák Emil evangélikus lelkész, Sztakics István ortodox diakónus. | Újból megkezdte működését a Magyar Szent Kereszt Egyesület. → december 31. |