A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Folba János lelkész vezérőrnagy, pápai prelátus lett Hász István c. püspök utóda a római katolikus tábori püspökség élén. → 1948. december 11. | Vörös János honvédelmi miniszter szóban újból megbízta Soltész Elemért a protestáns tábori püspökség vezetésével. → 1948. február 4. | Angelo Rotta pápai nuncius uditoréja, Gennaro Verolino társaságában elhagyta Magyarországot. | Br. Radvánszky Albert evangélikus egyetemes egyházi és iskolai felügyelő körlevélben hívta föl a gyülekezeteket, hogy a megindult földreformmal kapcsolatban 30–30 kat. holdat igényeljenek anyagi önfenntartásuk biztosítására. | Grősz József kalocsai érsek a kormány tagjainál beadványban tiltakozott a földreformrendelet „törvénytelensége miatt és az egyházra sérelmes intézkedései ellen”. | A Szövetséges Ellenőrző Bizottság – gyakorlatilag a Szovjetunió – követelésére megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok Magyarország és az Apostoli Szentszék között, Angelo Rotta pápai nunciust kiutasították Magyarországról. Indok: az Apostoli Nunciatúra a nyilas hatalomátvétel után is Budapesten maradt, s a hatalommal érintkezve de facto elismerte azt. → 1990. február 9. | P. Vezér Ferenc pálos szerzetes a pálosszentkúti templomban nagypénteki, politikamentes szentbeszédet mondott. A község párttitkára nemzetellenes cselekmény vádjával följelentette. → június 13. | Görög katolikus árvaház nyílt Sátoraljaújhelyen a bazilisszák vezetésével. | Br. Apor Vilmos győri püspök a kórházban belehalt sérüléseibe. | Sopronban, a szovjet csapatok benyomulása révén kiszabadult fogságából Mindszenty József veszprémi és Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök. |