A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Jehovista meggyőződése miatt Sárváron a nyilasok nyilvánosan kivégezték Dely Józsefet. | Az 5271/1945. számú debreceni belügyminiszteri rendelet értelmében a polgármestereknek és alispánoknak 15 napon belül jelenteni kell minden, a joghatóságuk területén működő izraelita hitfelekezeti vagy más izraelita egyesület létezését, illetve megalakulását. | A Mauthausen melletti Gusen II. koncentrációs táborban meghalt ifj. Varga Zsigmond református lelkipásztor, aki 1944-ben a bécsi Collegium Hungaricum diákja, az ottani magyar református kolónia gondozólelkésze volt. Nemzeti szocializmus-ellenessége miatt innen hurcolták el 1944. október 19-én. → 1980. november 26. | Bombatalálat érte a szombathelyi székesegyházat, amely Hefele Menyhért építész fő műve, késő barokk stílusban. Ez volt a legsúlyosabban károsult székesegyház, átmenetileg rommá vált. → 1947. szeptember 7. | Soltész Elemér protestáns tábori püspök szolgálattételre jelentkezett a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány budapesti kirendeltségén. → április 13. | A Moszkvában kötött Fegyverszüneti Egyezmény 15. pontjára hivatkozva az 529/1945. ME számú rendelettel föloszlattak 25-féle fasiszta szervezetet, közöttük a nem fasiszta Egyházközségi Munkásszakosztályokat (EMSZO) is. | A Pesti Izraelita Hitközség elöljárósága köszönetét fejezte ki Mester Miklós volt vallás- és közoktatásügyi államtitkárnak a német megszállás és a holokauszt idején a magyarországi zsidóság érdekében tett szolgálataiért. | Ravasz László református püspök a pincéből való feljövetel után az egyházat prédikációjában elsőnek szólította fel bűnbánatra. | Székesfehérváron, miután a várost a német ellentámadás során visszafoglalták, a nyilasok letartóztatták Shvoy Lajos megyéspüspököt, és Sopronkőhidára, majd Sopronba internálták. → április 1. | A 200/1945. számú rendelettel az Ideiglenes Nemzeti Kormány hatályon kívül helyezte mindazon törvényeket és rendeleteket, amelyek a zsidókra nézve hátrányos megkülönböztetést tartalmaztak. |