A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
A szovjet hadsereg a gödöllői premontrei gimnáziumot és rendházat, ennek épületeit előbb fogolytábor, majd katonai raktár céljaira vette igénybe. Szegeden zászlót bontott a Keresztény Demokrata Néppárt. Elnöke gr. Pálffy József lett. Hász István római katolikus tábori püspök főpásztori körlevelet bocsátott ki a Németországban kiképzésben lévő honvéd alakulatokban levő róm. kath. honvédhívei számára. (A németek melletti harc folytatására buzdított.) A moszkvai fegyverszüneti egyezményben Magyarország kötelezte magát, hogy visszavonja csapatait és közigazgatását az 1937. december 31-i határok mögé. Fölszabadult a budapesti központi gettó. (A becslések szerint kb. 70 ezer zsidó élte túl a gettót.) Budapesten egy orosz katona lelőtte egy lány szüzességét védő Hummel Kornél fővárosi római katolikus hitoktatót. A Zólyom vármegyei Garamnémetfalván a Gestapo agyonlőtte Remete László evangélikus lelkész hittanárt, aki barátaiból 1944 nyarán fegyveres ellenállási csoportot hozott létre. A Nemzetközi Vöröskereszt védelmét élvező Duna-parti Ritz Szállóból a nyilasok elhurcolták Komoly Ottót, a Magyar Cionista Szövetség elnökét, a Nemzetközi Vöröskereszt „A” (cionista) osztályának ügyvezetőjét. Feltehetőleg még aznap a Dunába lőtték. Görög katolikus árvaház nyílt Máriapócson a bazilisszák vezetésével. A trianoni határokon belül 417 református, 190 evangélikus templom szenvedett kárt, illetve semmisült meg. |