A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult az Országos Református Nőszövetség. Elnöke Zsindelyné Tüdős Klára lett. | Az SS lerohanta a Visegrádi utca 38. szám alatti, svéd védettségű házat, amely a Radó-féle ellenállási csoport központja volt. 81 zsidó ellenállót a helyszínen legyilkoltak. | Budapesten a Bokréta u. 3. szám alatti munkásleányotthon pincéjéből zsidók rejtegetése és segítése miatta nyilasok elhurcolták, és feltehetően még aznap a Duna-parton meggyilkolták Bernovits Vilma és Salkaházi Sára nővéreket, valamint az általuk védelmezett zsidó gyermekeket. | XII. Pius pápa rádióbeszédében azt vizsgálta, hogyan viszonyul a katolikus szociális és politikai tanítás a polgári demokráciához. | Mindszenty József veszprémi püspököt és 16 kispapját a sopronkőhidai fegyházba szállították. | Révész Imre református püspök a Debreceni Református Kollégium oratóriumában, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulására mondott beszédében üdvözölte az új Magyarországot. | A Debrecenben összeült Ideiglenes Nemzetgyűlés 230 tagjából 7 volt pap, közülük 4 katolikus, 1 baptista. (A Budapesten 498 főre bővült Ideiglenes Nemzetgyűlésben 16 egyházi személy foglalt helyet.) Az Ideiglenes Kormányban Balogh István szeged-alsóvárosi plébános miniszterelnökségi államtitkár lett. | Szökött német katonák bújtatásának gyanújával a Gestapo letartóztatta Tiefenthaler József római katolikus lelkészt, a budai Szent Imre Kollégium igazgatóját. (1945. február 13-án szabadult.) | Bácskának újból jugoszláv fennhatóság alá kerülése után a kalocsai érsek e napon kelt dekrétumával ismét Budanovic püspök vette át mint vikárius generális a bácskai apostoli kormányzóság ügyeinek intézését. → 1968. január 25. | A zsidókat összeköltöztető miniszteri biztos engedélyezte, hogy négy pap, Tomek Vince piarista, Köhler Ferenc lazarista, Havasi Lucius bencés és Deák Bárdos Lénárd jezsuita szerzetes a saját felelősségére lelkipásztori feladatokat lásson el a gettóban. |