A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Gestapo marista iskolatestvéreket tartóztatott le. | A veszprémi börtönben Mindszenty József megyéspüspök tíz ötödéves letartóztatott kispapot pappá szentelt. | Berlinben a nácik halálra ítélték Pontiller Ödön bencés áldozópapot, birodalmi német katolikus lelkészt, aki 1938-ban menekült Magyarországra. | A rendőrség fölszámolta a Skót Misszió Gyermek- és Anyaotthonát, tagjait a gettóba vitte. (A Skót Misszió ezt követően Menekült Otthont nyitott, ahol 5 gyermek, 5 anya, 3 nő és 4 férfi élte túl a főváros ostromát.) | Budapesten a Gestapo letartóztatta, majd december 19-én Dachauba szállította Eglis István és Benkő István katolikus papokat, az Egyházközségi Munkásszakosztályok (EMSZO) központi titkárait. | A nyilasok letartóztatták a Budapesti Görög Keleti Hittudományi Főiskola igazgatóját és Berki Feriz tanárt. Ezzel a főiskola lényegében megszüntette működését. (1945-ben Budapesti Görög Keleti Tudományos Intézetté alakult át. Feladatát később a Magyar Ortodox Adminisztratúra vette át.) | Vajna Gábor nyilas belügyminiszter elrendelte a budapesti zsidóság gettóba költöztetését. | Révész Imre tiszántúli református püspök Bizalmas utasításban hívta föl a pedagógusok figyelmét a társadalmi és politikai változások komolyan vételére: „...óvakodjék attól, hogy növendékei előtt a mai helyzetet, akár csak puszta célozgatással, hangulatkeltéssel is, valamiféle epizódszerű, rövid közjátéknak tüntesse fel...” | Ravasz László református püspök a zsidóságot ért „igazságtalan intézkedések hatálytalanítását” kérte Szálasi Ferenc miniszterelnöktől. (Választ nem kapott. Ugyanilyen sorsra jutott az evangélikus egyházi vezetés tiltakozása is.) | Ravasz László püspök, a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének lelkészelnöke Serédi Jusztinián bíboros hercegprímáshoz írt levelében együttes fellépést sürgetett a magyarországi zsidóság érdekében. |