A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás levélben tiltakozott Szálasi Ferenc miniszterelnöknél a zsidókkal szembeni bánásmód és a túszszedések miatt. | Balogh István szeged-alsóvárosi plébános vezetésével alakult újjá a Független Kisgazdapárt szegedi szervezete. | A nazarénusok hitének rövid ismertetése címmel Nagy Károly sárrétudvari egyházi szolga, valamint Keserű Pál és Soós Sámuel budapesti szolgák beadványt terjesztettek föl a Belügyminisztériumba. Összefoglalták a nazarénus hit és istentisztelet lényegét. Kérték, hogy a fegyveres katonai szolgálatot megtagadó nazarénusokat a börtön helyett lelkiismeretüknek és vallási meggyőződésüknek megfelelő katonai szolgálatba helyezzék át, valamint azt, hogy istentiszteleteket tarthassanak. | Miután a nyilasok kifosztották az egyesület központi irodáját, a Magyar Szent Kereszt Egyesület ideiglenesen beszüntette működését. (Cavallier Józsefre, az egyesület titkárára rálőttek.) → 1945. április 13. | Angelo Rotta pápai nuncius és a svéd követ átadták Szálasi Ferenc miniszterelnöknek a semleges hatalmak memorandumát. | Budapesten a Dohány utca, Nagyatádi (ma Kertész) utca, Síp utca, Wesselényi utca és Király utca által határolt területen fölállították a gettót. | A Skót Misszió megnyitotta Budapesten a Svéd Vöröskereszt védelme alatt álló Gyermek- és Anyaotthont, amely zsidó polgároknak adott menedéket. → december 12. | A szeged-alsóvárosi plébánián Balogh István plébánost fölkereste Erdei Ferenc parasztpárti és Révai József kommunista politikus, aminek következtében a plébános, a kisgazdapárt tagjaként, bekapcsolódott a politikai életbe. → november 23. | Az országgyűlés megtárgyalta és elfogadta a Horthy Miklós kormányzó lemondása következtében szükségessé vált intézkedésekről szóló törvényjavaslatot. A felsőházban a püspökök közül csak Zadravecz István c. püspök volt jelen. | Közzétették a Szálasi-kormány 3840/1944. számú rendeletét, amely kimondta, hogy a zsidók vagyona az államra száll. |