A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapestről útnak indították a munkaszolgálatos zsidókat a Dunántúlra. | Közi-Horváth József római katolikus pap, a Keresztény Néppárt országgyűlési képviselője interpellált a képviselőházban a nagyszámú letartóztatás miatt. | A Dunántúl főpásztorainak memoranduma Szálasi Ferenc nyilas miniszterelnökhöz. Az aláíró Shvoy Lajos székesfehérvári, Apor Vilmos győri, Mindszenty József veszprémi megyéspüspökök és Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát a harc feladását követelték a megmaradt országrész megmentése érdekében. (A memorandumot Mindszenty József személyesen adta át Budapesten Szöllősi Jenő miniszterelnök-helyettesnek.) | A nyilasok elhurcolták és a budakeszi erdőben kivégezték Kalló Ferenc római katolikus tábori esperest. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás viszonozta Szálasi Ferenc nemzetvezető látogatását. | Az országtanács (első) ülésén fölszólalt Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, és bebizonyította Szálasi uralmának jogi szempontból való törvénytelenségét. | Angelo Rotta pápai nuncius Szálasi Ferenc miniszterelnökkel tárgyalt a zsidóság érdekében. (A nunciatúra kb. 25 egyházi intézményt és házat helyezett védnökség alá, s kb. 15 ezer izraelita kapott menlevelet.) | Szálasi Ferenc nemzetvezető kíséretével látogatást tett Esztergomban Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnál. → október 28. | A nyilasok megkezdték a munkaképes zsidók behívását munkaszolgálatra. | A Gestapo letartóztatta Pór József apát-plébánost, a magyarországi németek Hűségmozgalmának vezetőjét. (1945. április 1-jén szabadult fogságából Sopronban.) |