A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Hamvas Endre csanádi megyéspüspök, miután a szovjet csapatok elfoglalták Szegedet, szózatot intézett híveihez, amelyben a termelőmunka megkezdésére szólította föl őket. | Partizánokkal való együttműködés vádjával letartóztatták Szivák Emilt, Jolsvatapolca evangélikus lelkészét és Dachauba internálták. (1945. április 29-én az amerikai hadsereg bevonulásával szabadult.) | A nyilas hatalomátvétel miatt a protestáns tábori püspök fölfüggesztette a püspökségnek mint miniszteri szervnek a működését. → 1945. március 1. | A Pannonhalmi Bencés Főapátság a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt állt. | Budapesten illegalitásban megalakult a Keresztény Demokrata Néppárt. | Az újonnan létrehozott Szabadegyházak Szövetsége átadta első elnökének, Kiss Ferenc orvosprofesszornak a megbízólevelet. | Dudás Miklós hajdúdorogi püspök Romzsa Tivadar püspököt vikárius generálisnak, általános helynökének nevezte ki a munkácsi egyházmegye magyarországi részére, amelyet mint apostoli kormányzó vezetett. (Miután Dudás püspökkel megszakadt minden kapcsolat, Romzsa a pápa nevében apostoli kormányzóként vezette az egyházmegyét.) | A 3400/1944. ME számú rendelet szabályozta a nem zsidó származás igazolásának módját. | A Magyar Zsidók Központi Tanácsa utasítást adott a svéd menlevéllel rendelkezők összeköltöztetésére. A svéd védettek számára kijelölt házak: Pozsonyi út 1., 3., 4., 5., 7., 10., 12., 14., 15–17., 22; Katona József u. 10/a, 14., 21., 23/a, 24. 31.; Tátra u. 4., 5/a, 5/c, 6., 12/a, 14–16. (kórház); Pannónia u. 8., 15., 17/a, 17/b, 36; Légrády Károly u. 39., 48/b. A védett személyek elkülönített, ún. „nemzetközi gettóját” végül is a Szálasi-kormány valósította meg 1944. november 15-én. | A kormány 2040/1944. ME számú rendelete egyes személyeknek a zsidókra vonatkozó rendelkezések hatálya alól mentesítést nyújtott. |