A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspök az egyetemes presbitérium határozatára hivatkozva nem járult hozzá zsidó ingatlanok igénybevételéhez, csak bizonyos időre szóló bérleti viszonyt engedélyezett. | A bécsi érsek rendeletére megindult hg. Batthyány-Strattmann László orvos boldoggá avatási eljárásának előkészítése. | Horthy Miklós kormányzó jóváhagyta a református egyház 1939. március 1-jén megnyílt V. budapesti zsinatán alkotott VIII. törvénycikkét a zsinat és a zsinati tanács kivételes hatásköréről. | Hamvas Endre csanádi megyéspüspök levélben kérté Ambrózy Gyula kabinetirodai főnököt, hogy jelentse a kormányzónak: szemérmetlenül meggyalázzák a zsidó nőket a motozások alkalmával. | Budapesten elhunyt Lőw Immánuel orientalista, művelődéstörténeti író, 1878-tól a szegedi zsidó hitközség főrabbija, a felsőház tagja, akit 90 évesen deportáltak. A magyar zsidóság legismertebb egyénisége volt. | Annak ellenére, hogy Horthy Miklós kormányzó leállíttatta a magyarországi zsidóság deportálását, az SS a kistarcsai internálótábor tagjait elhurcolta. Július 24-én ugyanez történt a sárvári internálótábor 1500 foglyával. | A 2540/1944. ME számú kormányrendelettel a belügyminiszter kinevezte a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége Ideiglenes Intéző Bizottságát. Elnöke: Auer György jogász, titkára: Török Sándor író. | A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem presbitériuma a zsidó ingatlanok igénylése ügyében hozott határozatot: 1. nem tartja kívánatosnak a zsidó vagyonnak akár egyházi, akár személyi célokra való igénylését; 2. az egyházi Alkotmány azon §-a, amely egyházi ingatlanszerzéshez a felsőbb egyházi hatóság előzetes jóváhagyásának kikérését írja elő, minden körülmények között betartandó; 3. mielőtt érdemi lépésekre kerülne sor, az illetékes püspök előzetes hozzájárulása kell bármilyen idegen objektum időközi használatához. → augusztus 16. | A protestáns egyházfők július 16-án fölolvasandó körlevelet intéztek a lelkészekhez: tájékoztatják a gyülekezeteket, hogy mindkét egyház vezetősége „a zsidókérdés kapcsán, különösen a megkeresztelkedett zsidók érdekében ismételten eljárt az illetékes kormánytényezőknél és ez irányú fáradozásait továbbra is folytatja”. | A 2540/1944. ME rendelet módosította a zsidók önkormányzata és érdekképviselete tárgyában kiadott 1520/1944. ME számú rendeletet. 1. §: a megkülönböztető jelzés viselésére kötelesek azon zsidók, akik keresztény vallásfelekezet tagjai, a Magyarországi Keresztény Zsidók Szövetsége elnevezésű önkormányzati és érdek-képviseleti szervezetbe tartoznak. (Tehát nem tagjai a Magyarországi Zsidók Szövetségének.) |