A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Ravasz László református püspök betegágyánál megjelent Antal István igazságügy-miniszter, Mester Miklós, Lőrinczy Szabolcs, Révész Imre, Kapi Béla és Bereczky Albert. Antal István közölte, hogy a hercegprímással megegyeztek a pásztorlevél visszavonásában, cserébe a miniszterelnök megígéri, hogy az atrocitásokat megszüntetik, az elkülönítéseket emberségesen hajtják végre, a további deportálásokat leállítják. A protestáns egyházaknak választani kell: vagy megmaradnak a nyílt tiltakozás mellett, s akkor azonnal bekövetkezik a nyilas uralom, s egyetlen zsidót sem lehet megmenteni, vagy megegyezést kötnek a kormánnyal, s ezzel megmentik a deportálástól a 250 ezer budapesti zsidót. Az egyháziak ez utóbbi mellett döntöttek. → július 12. | Az esztergomi Circulares VI/5443. szám alatt közölte Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás rendeletét, hogy a vasárnapi (július 16.) misén kommentár nélkül olvassák fel a következő szöveget: „Serédi Jusztinián bíbornok, Magyarország hercegprímása a maga és a nagyméltóságú püspöki kar nevében közli a katolikus hívekkel, hogy a zsidókra, különösen a megkeresztelkedettekre vonatkozó rendelkezések tárgyában ismételten fordult a magyar királyi kormányhoz és ily irányú tárgyalásait továbbra is folytatja.” | Serédi Jusztinián hercegprímás Sztójay Döme miniszterelnökkel és Antal István igazságügy-miniszterrel tárgyalt. A püspöki kar részéről jelen volt Czapik Gyula egri érsek, br. Apor Vilmos győri püspök és Drahos János kanonok, esztergomi érseki helynök. A hercegprímás úgy ítélte meg, hogy a zsidókérdéssel kapcsolatos legsúlyosabb kérdésekre némileg megnyugtató választ és szóbeli garanciát kapott a július 6-i feltételeire. | Serédi Jusztinián hercegprímás Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspökhöz írt válaszában elutasította a közös fellépést. | Antal István kultuszminiszteri minőségében Mester Miklós államtitkár kíséretében fölkereste Ravasz László református püspököt Leányfalun. A protestáns egyházakat Ravasz mellett Révész Imre tiszántúli református püspök és Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök képviselték. Jelen volt Bibó István is, Ravasz László veje. Az érsek befolyására a július 9-re előkészített nyilvános tiltakozást elhalasztották. | A Gerecse erdő prímási pihenőjében Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a kormány képviselőjével, Antal István igazságügy-miniszterrel (aki ideiglenesen vallás- és közoktatásügyi miniszter is volt) tárgyalt, aki a körlevél felolvasásának elejtését kérte. Serédi ezt csak akkor helyezte kilátásba, ha Sztójay Döme miniszterelnök írásban garantálja: 1. a kormányzat véget vet a törvénysértéseknek, az állampolgári jogok megsértésének; 2. a deportálásokat leállítják, és a már deportált keresztényeket visszaszállítják. (Antal ezt megígérte, s egyben fölvázolta a jövőt arra az esetre, ha fölolvassák a püspöki karnak a zsidóüldözések ellen írott körlevelét: vagy nyílt harc indul az egyháziak ellen, vagy lemond a kormány. Lemondása esetén viszont nyilas kormányzat jön német nyomásra. Ennek hatására Serédi Jusztinián a már szétküldött körlevél fölolvasását július 7-én távirati úton leállíttatta.) | Valószínűleg a koronatanács június 26-i határozata alapján Jaross Andor belügyminiszter fölmentette Baky László belügyminisztériumi politikai államtitkárt és Endre László adminisztratív államtitkárt a közbiztonsági osztály és a zsidóügyek intézésétől, de továbbra is államtitkárok maradtak. | V. Gusztáv svéd király táviratban kérte Horthy Miklós kormányzót a deportálások leállítására. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás a püspöki kar nevében körlevelet fogalmazott a zsidóüldözések ellen, amelyet 1944. július 9-én kellett volna fölolvasni a templomokban. → július 6. | E napig az országból deportált zsidók száma 380 ezer és 424 ezer fő közé tehető. |