Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Raffay Sándor bányakerületi evangélikus püspök Serédi Jusztinián bíboros hercegprímáshoz írott levelében kérte, hogy a három történelmi egyház együttesen lépjen fel a megkeresztelkedett zsidók érdekében a miniszterelnöknél vagy a kormányzónál. → július 8.

A protestáns egyházfők közös püspöki pásztorlevelet szerkesztettek és írtak alá a zsidókérdésről. → július 7.

XII. Pius pápa személyes üzenetet intézett Horthy Miklós kormányzóhoz a magyarországi zsidóság érdekében.

Angelo Rotta pápai nuncius levélben fordult Serédi Jusztinián bíboros hercegprímáshoz, hogy a püspöki kar tegyen ünnepélyes és nyilvános szószéki tiltakozást a zsidók deportálása miatt.

A 8200/1944. VKM számú rendelet az izraelita vallásfelekezeti és iskolai anyakönyveknek az illetékes törvényhatóság levéltárában való elhelyezését rendelte el.

Balogh Jenő református konventi elnök, br. Radvánszky Albert evangélikus egyetemes felügyelő, Kapi Béla evangélikus püspök, Muraközy Gyula és Bereczky Albert református lelkészek küldöttségként keresték föl Jaross Andor belügyminisztert, s átadták a 9 protestáns püspök által aláírt, a deportálások ellen tiltakozó memorandumot. A miniszterelnök semmitmondó választ adott.

Protestáns egyházfők közösen megfogalmazott, a deportálások ellen tiltakozó memorandumot nyújtottak át Sztójay Döme miniszterelnöknek.

Endre László belügyminisztériumi adminisztratív államtitkár jelentése a minisztertanácsnak: „A zsidóság mentésében, sajnos első helyen állanak a keresztény hitfelekezet minden rendű és rangú lelkészei. A közbenjárás soha ilyen nagy méretet nem öltött, mint éppen ma. A lelkészek a keresztény és felebaráti szeretetre hivatkozva végzik a zsidóság mentési akcióját.”

A 2250/1944. ME számú rendelet a zsidók orvosi gyakorlatáról és orvosi kamarai tagságáról előírta, hogy zsidó orvos csak zsidó személyt gyógykezelhet; a névtábláját sárga csillaggal meg kell jelölni; orvosi kamarába nem vehető föl.

Budapest polgármestere rendeletben tette közzé a főváros területén kijelölt „zsidóházak” listáját. A házak kapuja felett sárga Dávid-csillagot kellett elhelyezni. A budapesti zsidók első összeköltöztetésére június 17–24. között került sor.