A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Hamvas Endre csanádi püspök a főispánnál, a miniszterelnöknél és a belügyminiszternél tiltakozott a szegedi gettó lakóinak deportálása miatt. (Választ sehonnan sem kapott.) | Ravasz László református püspök levelet írt Serédi Jusztinián bíboros hercegprímásnak, s javasolta, hogy a zsidók üldözése ellen közösen és nyilvánosan járjanak el. A levelet Cavallier József, a Magyar Szent Kereszt Egyesület főtitkára vitte el Serédihez. (A hercegprímás továbbra is elzárkózott a javaslat elől.) → június 27. | Az 1990/1944. ME számú rendelet a zsidók bevásárlásait a nap meghatározott szakára korlátozta. Naponta 2 órán át szolgálhattak ki zsidókat a nyílt árusítású üzletekben, az országos és heti vásárokon, valamint a napi piacokon. A kétórai idő kezdetét és végét a polgármester, illetve a főszolgabíró állapította meg. (Június 4-én lépett hatályba.) | Hatályba lépett a május 22-én kelt 1830/1944. ME számú rendelet a zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételéről és megőrzéséről. | Hatályba lépett a május 22-én kelt 1870/1944. ME számú rendelet a tőzsdék zsidó tagjainak és tanácstagjainak törléséről és zsidó alkalmazottainak elbocsátásáról. | A Gestapo letartóztatta Berencz Ádám apatini káplánt, a Die Donau című német nyelvű, antifasiszta lap szerkesztőjét. | Márton Áron erdélyi püspök levelet írt a magyar belügyminiszterhez, a Kolozs vármegyei főispánhoz és a kolozsvári rendőrkapitányhoz, és a zsidóság deportálásának leállítását követelte. | Jaross Andor belügyminiszter 500/1944. számú rendelete korlátozta a zsidók látogatását vendéglátóhelyekre. (Csak a kijelölt vendéglátóüzemekbe mehettek.) Az 510/1944. számú rendelete megtiltotta, hogy zsidók nyilvános szórakozóhelyeket látogassanak. A törvényhatóság első tisztviselője adhatott engedélyt kizárólag zsidók számára rendezett színielőadásra vagy hangversenyre. (Mindkét rendelet május 25-én lépett hatályba.) | Kunder Antal kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 58 000/1944. számú rendelete tovább korlátozta a zsidók ipari és kereskedelmi tevékenységét. (A zsidók kötelesek bezárni üzleteiket, ha annak tevékenységi köre a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter ügykörébe tartozott.) | Márton Áron erdélyi püspök papszenteléskor a kolozsvári Szent Mihály-templomban mondott szentbeszédében kemény szavakkal bírálta a magyarországi vidéki zsidóság három nappal korábban megkezdett deportálását. (Ezzel a magyar nyelvterületen elsőként tiltakozott a Sztójay-kormány rendelete ellen.) |