Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

A református Egyetemes Konvent elnöksége Sztójay Döme miniszterelnökhöz írt levelében kifejezte tiltakozását a zsidók megkezdett elkülönítése és deportálása miatt.

A 11 000/1944. ME számú rendelet megvonta a zsidók részére sokszorosítóipar, hirdetőiroda és lapterjesztő vállalat létesítésére adott iparjogosítványokat. (Május 20-án lépett hatályba.)

Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás bizalmas körlevélben értesítette a magyar katolikus főpapokat a zsidókérdésben tett lépéseiről.

Deportálták az egész vidéki zsidóságot. Az ezt irányító Ferenczy László alezredes jelentése szerint 147 vonattal 424 351 (Edmund Veesenmayer jelentése szerint 437 402, más adatok szerint 512 554) személyt.

Angelo Rotta pápai nuncius tiltakozó levelet küldött a kormányhoz a zsidók deportálásának megkezdése miatt.

A főváros kivételével Magyarország egész területén megkezdődött a zsidónak nyilvánított személyek gettóba gyűjtése és németországi koncentrációs (megsemmisítő) táborokba való elszállítása.

Megalakult a Magyarországi Zsidók Szövetsége Ideiglenes Intéző Bizottsága. (Közkeletű nevén: II. Zsidó Tanács.)

A 8960/1944. VKM számú rendelet értelmében 1944. június 30-tól érvényüket veszítették a zsidóknak iskola, tanfolyam vagy tanulóotthon fenntartására korábban adott engedélyek.

Az 1730/1944. ME számú rendelet a zsidókra megállapított rendelkezések hatálya alól mentesített személyek körének egységes szabályozásáról. (Május 13-án lépett hatályba.)

Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás hosszú levelet intézett Sztójay Döme miniszterelnökhöz a zsidóüldözés tárgyában. Kiemelte, hogy a zsidónak minősített keresztényeket külön kell választani a zsidó vallásúaktól. (Csak nem hivatalos választ kapott június 21-én magánlevél formájában.)