A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  XII. Pius pápa szentté avatta Árpád-házi Boldog Margitot. Ünnepe január 18-án van. | Összeült az egyházak közti segítség különbizottsága, amelyben első ízben vettek részt az evangélikusokon és a reformátusokon kívül az ortodoxok, az unitáriusok, a baptisták, a metodisták, az Üdvhadsereg, a kisebb denominációk egyesülése, valamint a Keresztyén Ifjúsági Egyesület és a Keresztyén Diákszövetség. | Az Egyházak Világtanácsának magyar bizottsága megtartotta első ülését. | Horthy Miklós kormányzónak 75. születésnapja alkalmából a katolikus püspöki kar is őszinte jókívánságait fejezte ki. | A református egyház zsinati tanácsának 9. számú szabályrendelete előírta, hogy a más felekezetből áttérni szándékozókat hat hónapig, akik előzőleg nem voltak keresztyének, egy évig kell rendszeres vallásos tanításban részesíteni és az egyháztól megszabott kötelességek teljesítésében gyakoroltatni. | Slachta Margit nővér levélben kérte XII. Pius pápát, hogy „ne szűnjön meg közbenjárni a szlovákiai deportálások megakadályozásáért”. | Adolf Hitler és Joachim von Ribbentrop a Klessheimben folytatott tárgyalásokon azt követelték Horthy Miklós kormányzótól, hogy a zsidóságot távolítsák el a gazdasági és kulturális életből, Magyarországon vezessenek be ellenük szigorúbb intézkedéseket. Horthy azonban ekkor megtagadta a német követelések teljesítését. | A Szerzetesi Kongregáció véglegesen jóváhagyta az Assisi Szent Ferenc Leányai szerzet szabályait. | A kultuszminiszter ugyanekkor írta alá a 8900/1943. számú rendeletet az izraelita hitközségi adó behajtásának szabályozásáról. (Az adó behajtása bírói útra tartozik.) | Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter 8888/1943. szám alatt elrendelte, hogy 1943. január 1-jétől kezdődően minden izraelita hitközség országos járulékot fizessen az izraelita vallásfelekezet céljaira. |