Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

A Nemzeti Újságban közzétett húsvéti körlevelében Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás tiltakozott a deportálások és az egyházüldözés ellen.

A Szent István Társulat közgyűlésén Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás beszédet mondott a szólásszabadságról és a nemzetek szabadságáról.

Slachta Margit nővér, a Szociális Missziótársulat tagja és a Szociális Testvérek Társaságának alapítója felhívta Rómában az Államtitkárság és a pápafigyelmét a Szlovákiában élő zsidóság tragikus helyzetére.

A Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekezetek egyházi szolgái 1796 tag nevében levélben közölték a szegedi honvédtörvényszékkel a fegyveres szolgálattal kapcsolatos állásfoglalásukat. (A fegyveres szolgálaton kívül minden katonai kötelesség teljesítésére készek.)

A Református Egyetemes Konvent elnöksége Budapesten, a Ráday Kollégiumban zártkörű énekügyi konferenciát rendezett az új énekeskönyv munkálatainak elindítására. (A próbaénekeskönyv 1948-as keltezéssel, de valójában 1949 nyarán hagyta el a nyomdát.)

XII. Pius pápa Dudás Bertalan bazilita szerzetest a Szent Bazil-rend magyarországi tartományfőnökévé nevezte ki. → 1989. december 4.

A 970/1943. ME számú rendelet orvosolta a visszacsatolt területeken végrehajtott földbirtok-politikai intézkedések egyházakat érintő vonatkozásait. Az elvett erdőgazdasági ingatlanokért (mintegy 75 ezer kat. hold) kárpótlást kapnak.

A párizsi német katonai törvényszék zsidópártolásért és tiltott okiratcsempészésért öt hónap szigorított börtönre ítélte Uhl Antal Magyarországi római katolikus lelkészt. Feltételesen szabadlábra helyezték, s ezalatt a magyar kormány táviratilag hazarendelte Párizsból.

Több mint 30 ezren tartoztak valamilyen harmadrendhez Magyarországon.

A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége (KIE) a Mosonmagyaróvár melletti Rónafőn telepesképző népfőiskolát, Debrecenben100 személyes inasotthont nyitott. (Az inasotthont 1944. június 2-án lebombázták.) 121-féle katolikus egyesület, illetve intézmény működött a fővárosban.