A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Grősz József szombathelyi megyéspüspök fölszentelte a kisunyomi KALOT Népfőiskolát. | A 7020/1942. ME számú rendelet a zsidó mező- és erdőgazdasági ingatlanokra vonatkozó rendelkezések alóli kivételezettség igazolásáról intézkedett. | Közzétették a honvédelmi miniszter 69 059/1942. számú rendeletét, amely munkaszolgálatra kötelezett minden 18–48 életév közötti zsidó férfit. | A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje Muraközy Gyula konventi missziói lelkész előadó elnöklete alatt megalakította a Jó Pásztor Bizottságot, amelynek eredeti célja a zsidóságból áttért református egyháztagok lelki gondozása, és az arra rászorulók szociális és karitatív gondozása volt. (Az evangélikus egyház nem alakított külön bizottságot, hanem képviselőt küldött a Jó Pásztor Bizottságba.) | A német kormány jegyzéket juttatott el a magyar kormányhoz, amelyben a zsidóságnak a gazdasági és kulturális életből való eltávolítását, sárga csillaggal való megjelölését és a deportálás haladéktalan megkezdését követelte. → 1943. április 17. | A Gestapo Párizsban letartóztatta Uhl Antalt, az ottani magyar kolónia katolikus lelkészét. → 1943. január 8. | Sztójay Döme berlini magyar követ jelentése szerint Hans Luther német helyettes külügyi államtitkár kérte, hogy „foglalkozni és folyamatba tenni kellene a magyarországi zsidók kilakoltatását, amely vonatkozásban ezen zsidók a német szervektől lennének átvéve és a keleti területekre áttelepítve”. → október 17. | Budapesten megtartották a XXX. Katolikus Nagygyűlést. Központi témája: a család és a nemzet megmentése. Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az egyház feladatairól szólt a család és az állam szolgálatában. Szinyei Merse Jenő kultuszminiszter az egyház jogairól az iskolákban, Béldy Alajos altábornagy a katolikus ifjúság feladatairól beszélt. → 1943. szeptember 30.–október 2. | Ünnepélyes keretek között megnyitották a hajdúdorogi görög katolikus líceumot és tanítóképzőt. Igazgatója Estók Bertalan (a későbbi neves barlangkutató) lett. | Kállay Miklós miniszterelnök 5300/1942. számú rendelete szabályozta a zsidók tulajdonában lévő egyes ingatlanok elidegenítését. |