A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Kihirdették az 1942:XV. törvénycikket A zsidók mező- és erdőgazdasági ingatlanairól. Zsidónak minősülő személy nem szerezhet ingatlant; a már birtokukban lévő ingatlant kötelesek átengedni bizonyos térítésért. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás fölkereste Kállay Miklós miniszterelnököt, és tiltakozott a Horthy-unoka királlyá koronázását latolgató tervek ellen, és kérte a propaganda leállítását. | Horthy Miklós kormányzó jóváhagyta és megerősítette a református egyház VII. törvénycikkét az 1933. évi I. egyházi törvénynek a zsinatra vonatkozó rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről. | Kihirdették az 1942:VIII. törvénycikket Az izraelita vallásfelekezet jogállásának szabályozásáról. Hatályon kívül helyezte az 1895:XLIII. törvénycikket, amely az izraelita vallásfelekezetet bevett felekezetté nyilvánította, az izraelita vallás ismét csak „elismert” vallás lett, mint 1867–1895 között volt. — Ugyanekkor kihirdették az 1942:X. törvénycikket Egyes közéleti visszaéléseket büntető rendelkezésekről. 8. §: szigorúan megköveteli a felsőházi, egyházi és érdek-képviseleti választások tisztaságát. Ellenkező esetben az egyházak esetében bűnvádi eljárást csak az egyházi hatóság kívánságára lehet indítani. | Lemondott Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter. Utóda: Szinyei Merse Jenő. | A 4040/1942. ME számú rendelet az anyaországhoz visszakerült délvidéki területeken hatályba léptette a lelkészi illetményekre vonatkozó magyar jogszabályokat. | A 4030/1942. ME számú rendelet a gyermekek vallására vonatkozó magyar jogszabályok hatályát kiterjesztette a visszacsatolt keleti és erdélyi országrészekre. | Czapik Gyula veszprémi püspök fölszentelte a balatonberényi KALOT Népfőiskola épületét, amit gr. Hunyady József ajándékozott a mozgalomnak. | Palló Imre képviselő a parlamentben a cserkészet és a leventeintézmény egybeolvasztását követelte. | XII. Pius pápa Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspököt pápai trónállóvá nevezte ki. |