A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A 3530/1942. ME számú rendelet megtiltotta, hogy zsidókat házfelügyelőnek és házgondnoknak (házkezelőnek) alkalmazzanak. | Megrendezték a harmadik népfőiskolai ankétot, amelyen kifejeződött az állami ellenőrzés erősítésének igénye. | A Legszentebb Üdvözítő Leányai magyar rendtartománya végleges Decretumot kapott. | Megnyílt a Budapesti Görög Keleti Lelkészképző Főiskola és Papnevelő Intézet. (Nevét már működése kezdetén Budapesti Görög Keleti Hittudományi Főiskolára változtatta.) → 1944. december 5. | A magyar református egyház V. budapesti zsinata megalkotta zsinati tanácsát s ezzel betetőzte a consistorialis rendszer beiktatását a magyar református egyház szervezetébe. Az anyaországhoz visszatért délvidéki egyházakat a régi beosztással visszacsatolta a régi egyházkerületekhez. → 1944. május 4. | Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 200/1942. szám alatt elrendelte, hogy az 1939:IV. tc. 1. §-a értelmében zsidónak tekinthető orvosok zsidó egészségügyi intézményeken kívül máshová gyakorlati képzésre nem vehetők fel, szakorvosi képzésben csak akkor részesíthetők, ha tagjai valamelyik kerületi orvosi kamarának. | Meghalt Farkas Edit, a Szociális Missziótársulat alapító főnöknője. | Kihirdették az 1942:V. törvénycikket A nemzet nagyjaira, úgyszintén a szentekre és az egyházak nagyjaira,valamint az egyházak elnevezésére utaló megjelölésének az ipari és kereskedelmi tevékenység körében való használatáról. Csak a VKM engedélyével biztosított a törvényben nevezettek nevének használata. Az engedély nélküli névhasználó kihágást követ el, ami két hónapig terjedő elzárással büntethető. Ha a jogtalan megjelölést a nemzeti vagy a vallásos érzésre sértő módon követik el, a cselekmény vétségnek minősül, ami egy év fogházzal büntethető. | Az 1750/1942. ME számú rendelet a zsidók tulajdonában lévő mező- és erdőgazdasági ingatlanok forgalmát korlátozta és zárlat alá helyezte. | A katolikus püspöki kar konferenciája állást foglalt Bálint György mendei plébános kéréséről, aki a püspöki kar megnyilatkozását kérte a nyilas mozgalommal, illetve a nemzetiszocializmussal szemben: az állásfoglalás az Apostoli Szentszékhez tartozik, amely ezekkel a mozgalmakkal szemben cenzúrát nem alkalmazott. |