A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A katolikus püspöki kar konferenciáján az erdélyi román görög katolikus püspökök memorandumot adtak át, amelyben a magyar katolikus egyháztól való különállásukat hangsúlyozták, s kétségbe vonták a hercegprímási joghatóságot. A püspöki kar ugyanekkor elhatározta a katolikus ifjúsági szervezetek támogatásáról szóló körlevél kiadását. | Budapesten megrendezték a XXIX. Katolikus Nagygyűlést. Központi kérdései a területgyarapodásból eredtek. A fő előadást Czapik Gyula veszprémi püspök tartotta a megnagyobbodott Magyarország katolikusainak feladatairól. → 1942. október 2–4. | Wolf Lajost (a későbbi Ordass Lajos püspököt) megválasztották Budapest-Kelenföld lelkészének. → 1944. március 19. | A hajdúdorogi görög katolikus egyházközség képviselő-testülete elhatározta, hogy a községben népfőiskolát állít föl. | XII. Pius pápa Circum sriptionum kezdetű bullájával visszaállította a szatmári és a nagyváradi püspökség önállóságát és egységét. (A román uralom alá került részeket aeque principaliter egyesítették, ez most megszűnt. A Magyarországon maradt nagyváradi részt Lindenberger János apostoli kormányzó, debreceni plébános, nagyváradi prépost, a szatmári részt Madarász István kassai püspök mint apostoli kormányzó irányította.) Amíg az új püspököket ki nem nevezik, mindkettő ideiglenes adminisztrátora Márton Áron erdélyi püspök. Az ő helynöke lett Szatmáron Pakocs Károly kanonok. | Bodajkon megnyílt a Katolikus Leánykörök Országos Szövetségének (KALÁSZ) első népfőiskolája. | Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség a második bécsi döntéssel visszacsatolt területeken Szent István-napot rendezett. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás jóváhagyta a Magyar Szent Kereszt Egyesület módosított alapszabályzatát. (A Belügyminisztérium 1941. szeptember 22-én hagyta jóvá a dokumentumot.) | ihirdették az 1941:XV. törvénycikket A házassági jogról szóló 1894:XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről (ún. III. zsidótörvény). Bevezette a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot. Megtiltotta a nem zsidók és zsidók közti házasságot; „fajgyalázásnak” minősítette és büntetendőnek nyilvánította a nem zsidók és zsidók közti házasságon kívüli nemi kapcsolatot; zsidónak minősül az, akinek legalább két nagyszülője izraelita vallásban született, vagy aki az izraelita felekezet tagja. (Csak a 200/1945. ME rendelet helyezte hatályon kívül.) | Br. Apor Gábor vatikáni magyar követ tájékoztatta a Külügyminisztériumot: a pápa fájlalja, hogy a zsidókérdésben a magyar kormány nem fogadta el az egyház álláspontját. |