A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Csíksomlyón lerakták a KALOT népfőiskola alapkövét. Tervezte: Kós Károly (református). | A Szociális Testvérek Társasága levelet intézett Serédi Jusztinián bíboros hercegprímáshoz és kérte, hogy a zsidó vallásból megtért (konvertita) szerzetesnők az egymást követő zsidótörvényekben kapják meg ugyanazt a mentesítést, mint amit a hasonló eredetű papság nyert. | A körösi görög katolikus egyházmegye Magyarországhoz került területén az Apostoli Szentszék felállította a Bácskai Apostoli Adminisztratúrát. Kormányzója gr. Zichy Gyula kalocsai érsek, általános helynöke Szegedi Joachim bácskeresztúri paróchus lett. | Angelo Rotta pápai nuncius fölkereste Bárdossy László miniszterelnököt, s a katolizált zsidók érdekében igyekezett a kormányt befolyásolni. Közbenjárása nem vezetett eredményre. → július 21. | A belügyminiszter Magyarországon betiltotta az Üdvhadsereget. | Marosvásárhelyen az unitárius zsinat a Magyarországi Unitárius Egyház püspökének választotta Józan Miklóst. | Meghalt Nemes Antal, a budavári Koronázási Főtemplom plébánosa, akit a király 1912-ben makárai választott püspöknek nevezett ki. | A magyar kormány kérésére a Szentszék megszüntette a szatmári és nagyváradi egyházmegyéknek a trianoni határokon belüli apostoli kormányzóságait. A két egyházmegye apostoli kormányzója szétválasztásuk után is Márton Áron gyulafehérvári püspök maradt, aki a szatmári egyházmegyét Pakocs Károly ottani kanonokkal, a nagyváradit pedig Schiffert Béla váradi kanonokkal kormányoztatta. | A Sacra Congregatio Consistorialis dekrétuma hat stallummal fölállította Szegeden a csanádi székeskáptalant. | A reformátusokat és evangélikusokat tömörítő Magyar Evangéliumi Munkásszövetség első közgyűlését tartotta. A szövetség célja: „a magyar nemzeti evangéliumi dolgozó Magyarország”. |