A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Magyar Távirati Iroda útján a napilapok közölték, hogy Meder Henrik újverbászi evangélikus alesperes vezetésével küldöttség jelent meg Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszternél. Kérte a dél-magyarországi új német evangélikus egyházi szervezet elismerését és az ottani német evangélikus lelkészek részére a fizetéskiegészítő államsegély kiutalását. | Budapesten elhelyezték az új Lónyay utcai református gimnázium alapkövét. Az ünnepségen megjelent a konvent elnöksége, Ravasz László püspök és Balogh Jenő főgondnok is. | A Szentszék fölmentette tisztéből Budanović bácskai apostoli kormányzót, utódjául a kalocsai érseket rendelte. → 1944. december 20. | A Magyar Művelődés Házában megrendezték a IX. Református Nagygyűlést. | A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége (KIE) meghívására Budapesten egybegyűlt a katolikus és protestáns népfőiskolák munkaközössége, amely megalakította a Népfőiskolai Tanácsot. A Tanácsban a KIE és a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) összehangolták munkájukat, és közös álláspont kialakítására törekedtek az állami szervekhez fűződő kapcsolataikban. → 1942. június 1. | Csíksomlyón a székely KALOT 10 ezer ember előtt nagyszabású seregszemlét tartott. | A protestáns és katolikus népfőiskolát működtető mozgalmak (KIE, KALOT) értekezletet tartottak. (Meghatározták a népfőiskola mint intézmény jelentését, a megalakítandó Népfőiskolai Tanács jogkörét, összetételét.) → május 21. | A 2870/1941. ME számú rendelet a zsidók katonai szolgálatáról. 1. §: hadkötelezettségüknek a honvédség kötelékében kisegítő szolgálat teljesítésével tesznek eleget. | Kihirdették az 1941:III. törvénycikket a magyar–német hitelesítési egyezmény becikkelyezéséről. 2. cikk: egyházi anyakönyvi kivonatok, az azokba írt bejegyzések másolatai, ha azt az egyházi anyakönyvvezető állította ki, további hitelesítésre nem szorulnak. | Horthy Miklós kormányzó a Declaratorium Illyricum 20. §-a alapján az üresedésben levő ruszin egyházmegye, valamint az egyházfő nélkül levő ortodox egyházközségek élére adminisztrátort nevezett ki. (A többi egyházközség a budai szerb ortodox egyház alá tartozott.) |