A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Meghalt Károlyi Árpád református történetíró. | Az Actio Catholica hivatalos lapja az Egyházi Lapok lett. | A püspökkari konferencia a Katolikus Tanügyi Főhatóság hatáskörébe utalta a líceumokat és a tanítóképző akadémiákat, ezért nevét is megváltoztatta Katolikus Iskolai Főhatóságra. | A Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága elnevezése Testületre változott. (A rövidítés változatlan: KALOT.) | Kihirdették az 1940:XXVII. törvénycikket A keresztény vallásfelekezetek egyháznagyjainak és képviselőinek felsőházi tagságáról. Az 1926. évi törvényhez képest, a területi változásoknak megfelelően, újonnan felsőházi tag: a kassai, nagyváradi, rozsnyói, szatmári megyéspüspök; az erdélyi egyházmegye Magyarországhoz került részének kormányzója (a kolozsvári helynök), a munkácsi, nagyváradi, szamosújvári görög szertartású megyéspüspökök, az eperjesi apostoli kormányzói helynök. Konkrétan megnevezi a törvény a jászóvári és premontrei prépostot, az esztergomi, kalocsai és egri székesfőkáptalan nagyprépostját; az erdélyi róm. kath. Státus újjászervezéséig az erdélyi római katolikus egyházmegyében szervezett igazgatótanács világi elnöke, vagy helyettese (az igazgatótanácsot a román uralom alatt állították a Státus helyébe a konkordátum értelmében); a református egyház valamennyi egyházkerületének püspökei és főgondnokai (a törvény fölsorolta az 5 egyházkerületet az erdélyivel együtt, de nem tért ki arra, hogy az erdélyi egyházkerületben nem egy, hanem több világi főgondnok van); az evangélikus egyháznagyok közül a hivatalban legidősebb két püspök, egyetemes felügyelő, és a hivatalban legidősebb egyik kerületi felügyelője, továbbá (ez új) az a püspöke vagy választott felügyelője, aki hivatalában a felsoroltak után a legidősebb; unitáriusok esetében nincs változás; a budai ortodox (görögkeleti) püspök, valamint (ez új) az a magyarországi ortodox püspök, akit a miniszterelnök javaslatára a kormányzó kijelöl. | Érden megnyílt a KALOT első állandó jellegű bentlakásos népfőiskolája. → december 22. | Medgyaszay Vince dunántúli püspök fölszentelte a nagyatádi új református templomot. | Megszűnt a váradhegyfoki premontrei kormányzó-perjelség különállása, s ezzel a trianoni béke következtében három részre szakadt jászóvári prépostság újból egyesült. | Szabó Imre esperes fölszentelte a budapesti reformátusok Hazatérés-templomát a Szabadság téren. | Napholcz Pál kinevezett szatmár–nagyváradi püspök levélben tudatta a Szentszékkel, hogy a második bécsi döntéssel beállott helyzetre való tekintettel csak akkor fogadhatja el püspökké szentelését és beiktatását, ha a Szentszék ezt határozottan kívánja, s Magyarország kormányzója és kormánya kifejezetten hozzájárul. XII. Pius pápa elfogadta Napholcz lemondását. (1941-ben a zugligeti Manréza rektora, 1942-ben pedig a jezsuiták magyar rendtartományának főnöke lett, 1943-ban bekövetkezett haláláig.) |