A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A második bécsi döntéssel Magyarországhoz csatolták Észak-Erdélyt. Ezzel megszűnt az Unitárius Egyház Igazgató Tanácsának illetékessége. | 45 fiatal pap részvételével Érden megrendezték a KALOT első papi nagytáborát. | Túróczy Zoltán püspök a tiszakerületi evangélikusoknak helyzetképet adott az állam és egyház viszonyáról: „Magyarországon az egyház helyzete világviszonylatban is egészen kivételes...” | Kihirdették az 1940:XXII. törvénycikket Az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről. 9. §: vallási célra ingyen átengedett épület az ingyenes átengedés időtartamára mentes a házadó és összes járulékai alól. | Slachta Margit nővér engedélyt kapott, hogy a Szociális Testvérek Társasága megtelepedjen Budapesten, a XI. kerületi Ulászló u. 11. szám alatti Őrangyal-telepen. | Buday-Goldberger Leó gyáros, a felsőház tagja 1000 pengőt ajánlott fel az 1939:IV. törvénycikk által sújtott magyar állampolgárok megsegítésére indított katolikus akcióra. | XII. Pius pápa a római papi kollégiumot Pápai Magyar Egyházi Intézet rangjára emelte. → 1979. április 5. | A Szentszék Napholcz Pál kolozsvári jezsuita házfőnököt nevezte ki a szatmár–nagyváradi egyházmegye püspökévé. | Fölszentelték a magyaróvári új református templomot. | Kihirdették az 1940:XX. törvénycikket Az iskolázási kötelezettségről és a nyolcosztályos népiskoláról. 1. §: „A népiskola feladata, hogy a gyermeket vallásos és erkölcsös állampolgárrá nevelje...” A népiskola fenntartója egyház is lehet. |