A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Magyar Értesítő című protestáns egyháztársadalmi és iskolai félhivatalos hírlaptudósító újság közölte, hogy az 1939 őszén betiltott pünkösdista mozgalom vezetői és a bányai evangélikus egyházkerület püspöke megegyezést kötött. Eszerint a pünkösdista mozgalom hívei alávetik magukat az evangélikus egyház hitelveinek és szokásainak. | Az óbudai evangélikus templomban fölavatták az új mesterorgonát. (Zalánfy Aladár orgonatanár és Árokházy Béla orgonaművész tervei szerint 2185 síppal épült, 3 manuálos és 25 regiszteres.) | Túróczy Zoltán tiszakerületi püspök fölszentelte a finn segítséggel épült új egri evangélikus templomot. | A katolikus hivatásrendi mozgalmak a budapesti Szent István-bazilikában tüntettek a nemzetiszocializmus ellen. | A fővárosi Pesti Vigadóban megrendezték a VIII. Református Nagygyűlést. | A Református Keresztyén Ifjúsági Egyesület és a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága bizalmas népfőiskolai értekezletre gyűlt össze. (Elhatározták a koordináló Népfőiskolai Tanács létrehozását.) → 1941. április 20–21. | Meghalt Bangha Béla jezsuita szerzetes, a magyar katolikus sajtó és publicisztika egyik vezéralakja. | Az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség szociális konferenciát rendezett. (Az előadók közt volt Kodolányi János, Nőtel Rudolf, Pap Béla, Dezséry László, Krig Károly.) | A 3610/1940. ME számú rendelet a zsidók csoportos kivándorlásának engedélyezését szabályozta. (Szervezett kiutaztatással csak a Belügyminisztérium engedélyével lehet foglalkozni. Minden egyes csoport kivándorlása előtt tervet kell benyújtani a minisztériumnak.) | Ravasz László református püspök levélben kérte Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztertől a Hetedik Napi Adventista Felekezet szabad vallásgyakorlatának engedélyezését. → 1941. január |