A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az 1172/1940. VKM számú rendelet utasította az egyházi hatóságokat az 1939:IV. törvénycikk 5. §-ban foglalt rendelkezések végrehajtására. (Zsidót egyházi hatóság alatt álló tanintézetekben nem lehet alkalmazni.) | Br. Apor Gábor vatikáni magyar követ Maglione vatikáni bíboros államtitkárral közölte, hogy nagyon kényes helyzet elé állítaná a Szentszék Magyarországot, ha a 90%-ban magyar ajkú szatmár–nagyváradi püspöki székbe román nemzetiségű főpapot ültetne. → július közepe. | Életének 93. évében elhunyt Sztehlo Kornél ügyvéd, az evangélikus egyházegyetem kiérdemesült főügyésze, jeles jogtudományi író. | Elhunyt Csikesz Sándor, a debreceni M. Kir. Tisza István Tudományegyetem volt rektora, a református hittudományi kar gyakorlati teológiai tanára, 1925-ben a Theologiai Szemle alapítója, az Országos Református Lelkész Egyesület volt főtitkára. | Budapesten Radonski püspök megnyitotta a Lengyel Katolikus Szabadegyetemet. | Bárdossy László bukaresti magyar követ jelentette Budapestre, hogy a román kormány Papp József (Iosif Pop) nagyváradi kanonokot kívánja szatmár–nagyváradi püspökké kineveztetni. (Papp József az egri főegyházmegye papjaként 1919-ben az Egerből kivonuló román csapatokkal távozott. 1921-ben a bukaresti vallásügyi minisztérium osztálytanácsosa lett.) → február 29. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás az összes katolikus fiú- és leányiskolában megengedte a „Kistestvér”-mozgalom megindítását, amelynek célja, hogy az ifjúságban fölébressze a szociális érzéket és az apostoli lelkületet. (A mozgalom résztvevői vállalták a szegény gyermekek támogatását oly módon, hogy havonta egyszer ajándékot küldenek vagy levelet írnak nekik.) | Károli Gáspár vizsolyi Bibliája megjelenésének 350. évfordulója alkalmából a Kálvin János Társaság és a Magyar Kálvin Szövetség országos értekezletet rendezett. | A dunántúli református egyházkerület közgyűlésén Balogh Jenő főgondnok a kormányzó történelmi küldetéséről, a hazajutott reformátusok hit- és nemzethűségéről beszélt. (1938. november 2. után és 1939 tavaszától 263 református egyházközség tért vissza Magyarországhoz.) | A belügyminisztertől a nazarénusok kérvényezték betiltásuk föloldását. |