Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Boda József lelkipásztor munkája eredményeképp Veszprémben megnyílt a református népfőiskola.

Pestlőrincen Máté Géza tervei szerint unitárius templom és gyülekezeti terem épült.

A 153 000/1939. VKM számú rendelet újból szabályozta a nem állami elemi népiskolai tanítók illetményeit.

XII. Pius pápa elfogadta Fiedler István szatmár–nagyváradi megyéspüspök lemondását, egyidejűleg muliai c. püspökké nevezte ki, s ideiglenesen Márton Áron gyulafehérvári érseket bízta meg az egyházmegye apostoli kormányzásával. → 1940. február 10.

A 11 400/1939. ME számú rendelet a visszacsatolt kárpátaljai területeken életbe léptette a lelkészi illetményekre vonatkozó magyar jogszabályokat.

Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 363 500/1939. VII. a. számú rendelete antimilitarista tanok hirdetése miatt, honvédelmi érdekekre hivatkozva a metodista és a baptista egyház kivételével az összes kisegyházi közösség működését azonnali hatállyal betiltotta. A rendelet név szerint a következőket említette: nazarénusok, adventisták, szombatosok, Jehova Isten tanúi (összefoglaló nevükön millenisták), Istengyülekezet, őskeresztények, pünkösdisták. (Ezt követően a vallás- és közoktatásügyi, valamint az igazságügy-miniszternek több, a gyülekezetek elleni adminisztratív megtorló intézkedésekre bátorító rendelete jelent meg.) → 1940. január 10., 1941. január.

A 10 900/1939. ME számú rendelet a visszacsatolt felvidéki területeken életbe léptette a lelkészi illetményekre vonatkozó magyar jogszabályokat. → december 7.

Az Unitárius Egyház Igazgató Tanácsa ülésén a független magyar unitárius egyház kiépülését szolgáló törvénytervezetet tárgyaltak. (A törvény öt szakaszba osztva szabályozta volna az unitárius egyház életét: 1. az alkotmányról; 2. a lelkészekről és tanítókról; 3. az egyházi közigazgatási és fegyelmi bíráskodásról; 4. az egyházi lelkészi nyugdíjintézetről; 5. az egyházi adózásról és vagyonkezelésről.) (A törvényt nem terjesztették föl állami jóváhagyásra, mert Észak-Erdély Magyarországhoz csatolásával elveszítette aktualitását.)

Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás engedélyezte a hollandiai eredetű Betegek Apostoli Mozgalma magyarországi szervezését.