Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Megalakult az evangélikus egyház első egyetemes presbitériuma, az új egyházi törvénnyel alkotott legmagasabb egyházi tanács.

Medgyasszay Vince püspök fölszentelte a szombathelyi új református templomot.

Megnyitották a pannonhalmi olasz gimnáziumot, amelyet gr. Ciano olasz külügyminiszterről neveztek el.

Montini vatikáni helyettes államtitkár hivatalos jegyzékben kifejtette, hogy Magyarországra a jövőben feudális szerep vár Németország fennhatósága alatt.

Összeesküvés vádjával a román hatóságok letartóztatták a szatmár–nagyváradi egyházmegye 12 papját, de hatan, köztük Pakocs Károly szatmári kanonok Magyarországra menekültek. → november vége.

Elhunyt Sörös Béla losonci püspök-lelkipásztor, a visszaolvadt dunáninneni református egyházkerület püspöke, felsőházi tag.

A pestkörnyéki református egyházmegye közgyűlésén Szász Lajos országgyűlési képviselő, a Pénzügyminisztérium vezető államtitkára, az egyházmegye gondnok-elnöke előadást tartott: Hogyan politizáljon a lelkipásztor? című témáról.

A katolikus püspöki kar pártolólag tárgyalta a katolizált br. Kornfeld Móric beadványát, amelyben javaslatot tett a zsidótörvény által sújtott katolikus konvertiták támogatására. Ennek keretéül az év elején alakult Magyar Szent Kereszt Egyesület szolgálna. A püspöki kar gr. Zichy Gyula kalocsai érseket bízta meg a mentés irányításával.

Jelenkor címmel, Katona Jenő szerkesztésében új katolikus lap indult, amely a Korunk Szava szellemi örökségét vette át. (1944. március 15-én jelent meg a lap utolsó száma.)