A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Dioecesium fines kezdetű – az Acta Apostolica Sedisben közzé nem tett – bulla visszacsatolta az esztergomi főegyházmegyéhez a bécsi döntéssel visszaítélt területét, a kassai és rozsnyói püspökségek újra az egri, a munkácsi pedig az esztergomi érsekség suffraganeusa lett. (Salacz Gábor felfogása szerint a nevezett püspökségek suffraganeusi jogviszonya ma is érvényes.) | Az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség közgyűlése új alapszabályt alkotott, amelyet a Belügyminisztérium 149 315/1940/VII-a. számon hagyott jóvá. | Elhunyt Nagy István református lelkész, egyházi író. | Sztojka Sándor addigi munkácsi görög katolikus püspök hűségesküt tett Horthy Miklós kormányzó kezébe, miután a püspökség az első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarország területére. | Raffay Sándor püspök fölszentelte a rákoscsabai új evangélikus templomot. Tervezte Sándy Gyula műegyetemi tanár és Ruttkay Ödön építész. | Stockholmban, az Európai Pünkösdi Konferencián 3 tagú magyar küldöttség vett részt. Tomi József, a Pünkösdi Gyülekezetek Magyarországi Szövetsége vezetője itt javasolta az egységes balkáni pünkösdi mozgalom megteremtését úgy, hogy egységes hitvallás megalkotását tervezte, de törekvése meghiúsult a skandináv pünkösdiek ellenállásán. | A belügyminiszter láttamozta a Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezetének alapszabályait. | Budapesten megtartották a XXVIII. Katolikus Nagygyűlést, amely az elmúlt évi budapesti Eucharisztikus Világkongresszus témáit dolgozta föl. → 1941. október 5–7. | A Miskolcon megjelent Keleti Egyház című tudományos és egyházpolitikai folyóirat szerkesztőinek kezdeményezésére Budapesten megalakult a Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMUSZ). Célja: intenzív imaapostolkodás és munkálkodás a keresztény egyházak egyesítése érdekében. | A KALOT, az EMSZO, a Hivatásszervezet és a Dolgozó Lányok mintegy 30 ezer főnyi hallgatóság előtt újabb nagygyűlést tartottak a Tattersallban. A II. világháború kitörése előtt ez volt a hivatásrendi szervezetek legnagyobb demonstrációja. |